Férfiként nulla versenyszellemmel mit tartogat az élet?
Szóval én így születtem, sosem érdekelt a versenyzés semmiben: már oviban sem és iskolában sem amikor voltak ezek a bugyuta sorversenyek, ilyen sportfeladatok hogy rohanj ide meg vezesd a labdát minél gyorsabban, emlékszem mekkora nevetséges baromságnak tartottam.
Vagy gimiben mondja egyik haverom hogy figyelj már a csajodat több pasi is kinézte és ez is odament hozzá meg az is, próbálják elszedni tőled.
Mondom: és akkor mi van?
Akkor tudatosult bennem valami fura "felsőbbrendűségi" érzés hogy tőlem úgysem szedik el a csajomat, de ha mégis akkor meg mi van?
Vagy pl. bicajoztunk fel Mátrában és egy durva emelkedőn egy futó lassan lehagyott minket, haverom mondja hogy "hát ne hagyjuk már micsoda szégyen" ő megelőzi. Mondom jó menjél majd fenn találkozunk.
Semmi veszteségtől vagy megszégyenüléstől való félelem nincs bennem.
Soha nem érzem hogy bárkinek bármit bizonyítanom kellene sőt egyenesen nevetségesnek érzem ha bármiben versenyhelyzet van.
Viszont látom hogy ez teljesen szembemegy az életben az általános felfogással.
Ránevelhetem magam valahogy arra hogy komolyan vegyem a versengést és ne érezzem nevetségesnek?
válasza:# 1
elérem.
De azért furcsán kívülállónak érzem magam. :-) De a vicc hogy még ez sem zavar.
válasza:Csupa jót :), csak olyan párt kell magad mellé találni, aki ugyanilyen.
Én pl nőként így érzem, ilyen habitusú a férjem is, akit ettől függetlenül abszolút férfias férfinak tartok, sőt a fiam is ilyen lett, olyannyira, hogy látványos tehetsége ellenére abbahagyta a sportot amit űzött, mondván, ő önmagát akarja edzeni, de nem versenyez. Van ilyen.
válasza: válasza:Szerencsés vagy azt gondolom.
Biztos alkalmazotti állás vár rád nagy nyugalommal övezve. Kevesebb álmatlan éjszaka, kevesebb idegeskedés.
Hátrány, hogy kiemelkedó teljesítményt csak biztos helyen alkalmazott nagy tudás, nagy rendszerező képesség birtokában érhetsz el.
Megértelek, bár belém szorult versenyszellem, de én sem értettem soha miért kell gyerekként hangosan, majd túlszárnyalva mindenkit még hangosabban ordítani ha a gyerekszínész erre buzdított a színpadról.
Igen, én sem értettem mi a jó abban ha a labdával gyorsabban érek célban mint más.
De az asztaliteniszben már utáltam veszteni. Az egyéni sportokat kedveltem jobban. Engem zavar ha csajok lehagynak bringázás közben.
Neked azt ajánlom élj ezzel együtt. Több az előnye mint a hátránya, majd meglátod 🙋👍
válasza:Szerintem meg tök jó hogy ilyen vagy. Én is ilyen vagyok.
A férjem görcsöl állandóan mindenen, több mint 10 éve nem láttam őt lazanak. 😰
válasza:Milyen az életed?
Mit csinálsz, mit értél el, milyen terved van?
# 7
Szép városban élek hegyek tövében, nagyon szeretem a természetet, jó hogy 10 percen belül a hegyekben vagyok futva, sokat sportolok. Egy olyan kellemes, belső nyugalmat érzek, érdekes módon a stresszesnek mondott élethelyzetekben is megtartom a fókuszáltságomat.
Alkalmazottnak rossz vagyok, nem nekem való, egyéni vállalkozóként dolgozok, egyedül: elég speciális tudományos, régészeti grafikák készítésével és fotók utómunkáit csinálom és fotogrammetriai méréstechnikai projekteket.
Elértem hogy nem kell nagyvárosokba költöznöm ahhoz hogy megfelelő életem legyen, ennek nagyon örülök.
Az a tervem hogy lassan (a következő 5 évben) a videó és filmkészítés irányába megyek, nagy eséllyel bejutok, az egyetemi gyakorlati felvételin 2 pont híján maximális pontszámot szereztem.
válasza:Ha úgy alakul az életed, ahogy szeretnéd, akkor csináld.
Nem kötelező mindenkinek versenyezni.
Saját lakással mi a helyzet? Lesz?
Párod van?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!