Volt már olyan, hogy teljesen 0-ról kellett kezdened az életed?

Igen, értem hogy mire gondolsz. Át tudom érezni

Azért válaszoltam nemmel. Hogy még nem volt (szerencsére vagy nem szerencsére)

A tudást és élettapasztalatot szinte semmi nem tudja elvenni.

Igen. Még nem teljesen másztam ki, mivel az egészségemen van mit fejleszteni, de rajta vagyok. A stratégiám, hogy ami tőlem telik, megteszem. Optimista-pozitív gondolkodás, egészséges életmód, kitartás, és türelem, mivel a nulláról felállni nem 2 nap. Ami a fő bajom, az az idő, ami korlátozott, de gyorsan telik. Ja, és közben öregszem, ami szintén hátráltató tényező.

Volt hát. Közvetlenül születés után eléggé a nullán voltam. Se állás, se barátnő, se valami hobbi, se egyetemi végzettség, se sör.

Előzmény. Volt jó munkahelyem, 2 baráti körbe is tartoztam, volt barátom akivel az együttélést próbálgattam. Először megszunt a munkám, aztán elhagyott a barátom. A barátaim szinte kivétel nélkül párra találtak, meghazasostak, elkoltoztek stb. Tehát felbomlottak a társaságok. 28 évesen egyedül maradtam. Innét álltam fel. Sikerült. Új város, új emberek, más szakterulet.

Volt sajnos.

Egyszer történt: munkanélküliség, lakás elvesztése. Négy évembe telt, mire azt mondhattam, hogy "talpra álltam". Hogy láttam neki? Nálam a munkahely volt a legfontosabb, de szerencsémre olyan helyre kerültem, ahol a környezet is gyógyító hatással volt, új ingerek, szociális élet.