Miért van az, hogy egyes embereknek nincs senkijük, míg másoknak meg sok barátjuk, ismerősük van, aki segít, ha baj van?

Azért, mert megérdemlik. Valamit jól csinálnak.

Mondom én ezt, akinek nincsenek barátai.

Értem amit írsz, én is ebben a helyzetben vagyok (konkrétan nincs senkim, barátok sem), viszont én azért észrevettem utólag, hogy elég "sáros" vagyok abban én is, hogy ez így alakult.

10 évet dolgoztam Ausztriában (a húszas éveimet), akik itthon voltak barátok azok kikoptak mellőlem (én sem kerestem őket, ők sem engem), de ha kerestük is volna egymást nem voltunk 1 helyen, a közös program kilőve, akik meg kint voltak azokkal meg nyilván nem 1 városban élünk, ők is kikoptak mára már.

De így visszagondolva rengeteg helyre hívtak engem is anno, én voltam az aki nem ment, mert most fáradt vagyok, nincs kedvem, blablabla.

Számít az is, hogy ki milyen munkahelyen dolgozik. Mármint olyan értelemben, hogy nyilván több emberhez tudsz kapcsolódni ha egy gyárban dolgozol mondjuk (ez csak példa) mintha mondjuk építőiparban dolgozol és új házak kivitelezésénél dolgozol, ott azért nagy barátságokat nem fogsz kötni senkivel.

Meg aztán hogy milyen helyekre jársz el. Nyilván ha valaki jár közösségbe, akarva-akaratlanul is belesodródik kapcsolatokba más emberekkel (legyen az konditerem, nyelviskola, akármi). Én például rohadtul nem jártam el sehova az elmúlt 10 évben, még a Balatonra se, ami itt van 10 percre tőlem, vagy bármilyen más bulihelyre, koncertre vagy bárhova is.

"Ja, és azt hozzátenném, hogy sokszor olyanok nem tudnak segítséget kapni senkitől, akik alapvetően meg kedvesek másokkal.... "

Ezzel viszont nem értek egyet. Önmagadat lehet hogy kedvesnek gondolod ahogy én is annak gondoltam magam, közben meg utólag visszagondolva egy okoskodó f.sz voltam, tehát nem meglepő, hogy akinek esetleg először szimpatikus is voltam, került aztán nagy ívben. Hát ezt hívják önismeretnek, amit nehéz önmagunknak bevallani, pedig csak akkor tudsz dolgozni önmagadon ha felismered önmagadban is a hibát (nem csak másokban).

"Látom, ahogy totál előnytelen küksejű embereknek írják, hogy milyen szépek,csak mert jóban vannak. "

Látod ez a mondatod is azért elég sejtelmes... Szóval egy előnytelen külsejű embernek nem írhat olyat egy barátja hogy szép, csak azért mert te szerinted ő előnytelen külsejű? Az embereknek a te szájízed szerint kell megítélni mások külsejét és annak tükrében reagálni rá? Ezt ugye te sem gondolod komolyan?

Szerintem kezdj el dolgozni magadon, akárcsak az én példámból is kiindulva, de tisztán látszik, hogy keserűség benned is van, amit viszont te lehet nem, mások viszont észrevesznek. Ilyen embereket pedig mindenki kerül.

Tudod, ezért tenni is kell... A barátságokat ápolni kell, az emberekkel nyitottnak kell lenni valamennyire, kezdeményezni kell...

Ha valakit hívnak mások, de az mindig nemet mond, nyilvánvalóan nem fognak neki szólni egy idő után.