Múltbeli hibák miatt rossz embernek érzem magam, mit tegyek?

Régen én is hasonló cipőben jártam. Mindig minden múltbeli dologért bűntettem magam. Egyszer októberben elkövettem egy hibát, amivel másoknak ártottam és januárban már olyan szintig oszoroztam magam, hogy megelégeltem és belekezdtem egy gyógyulási folyamatba, ami elég sok munkát igényelt.

A folyamat alatt egy alap dolgot megtanultam: ha hibázok egy kérdést teszek fel - van az önostorozásnak akkora hatalma, hogy semmissé tegye a hibáinkat?

Lehet addig ostorozni magunkat, hogy egy nap arra ébredünk, hogy a hibát sosem követtük el?

Lehet addig ostorozni magunkat, hogy egy nap hirtelen a múltban talaljuk magunkat, hogy megakadályozzuk a régi énünket a hiba elkövetésében?

A válasz nem.

De ha nem lehet, akkor mi értelme a bűnhődésnek?

Annak van értelme, hogy megértjük, amit elkövettünk, helytelen és megértjük és elfogadjuk, hogy a súlyosabb bűneink szankcióval járnak, mert ebből tanulunk, így alakítjuk ki a határokat, így formáljuk a jellemünket és eszerint élhetünk tovább tapasztaltabban, olyasvalakiként, aki igyekszik ugyanazt a hibát nem elkövetni.

De belemerülni a múltba és ezzel jóformán elzárkózni a jelentől és a jövőtől, értelmetlen. Hiszen az életet értelmesen cselekedve kell élni és olyan dolgokat tenni, amik sehova sem vezetnek, értelmetlen. És a múlton ráhódni vezet valahova?