Amikor tűzoltónak, rendőrnek megy valaki fiatalon, azaz rászánja magát arra hogy ez lesz a hivatása, akkor vajon számol-e avval, hogy a munkája során borzasztó dolgokkal kell naponta foglalkoznia?

Kövezzetek meg, de elárulom, hogy a rendőri állományba való bekerülés során kifejezetten előnyt jelent, ha az illető pszichopatikus vonásokkal rendelkezik. A rendőrség egy hivatalnoki pozíció hazánkban, a hatalom kutyái a szó minden értelmében. Akiknek van gyomruk ártatlanokat letartóztatni, kiszolgáltatottakat összeverni, megalázni, valós problémák esetén vállat lendíteni, annak a lelki életét egy elgázolt holttest sem fogja felkavarni. Többségük már ilyen jellemmel megy oda, vagy a közegben ilyenné züllesztik.

A tűzoltók esetében ez éppen fordítva van, őket arra kondícionálják, hogy meg tudják őrizni tiszta és egészséges mentális állapotukat, és fizikai egészségüket az embertpróbáló munkakörülményeik mellett. Náluk rendszeres a felülvizsgálás, aki kicsit is eltér attól a szinttől, amit ez a munkakör megkövetel, az azonnal kikerül a kötelékből.

Nagy valószínűséggel a többség nem gondol bele az elején abba, hogy ezek a munkakörök a gyakorlatban milyenek lesznek a kezdeti elképzeléseik helyett, ez viszont azt hiszem, szinte mindannyiunkra igaz, számtalan különféle munkakörben. Hiszen annak idején, a középiskolában a tanult szakmák VALÓDI arcáról nagyon kevesen beszélnek, sokszor maguk sem ismerik gyakorlatban, naprakészen a tanított szakmájukat.

Bármilyen meglepő kérdező, van, aki ezekre a dolgokra magasról szarik. Nagyapám hentes volt, szemrebbenés nélkül zabálta a szendvicsét ebédszünetben a kukacoktól hemzsegő dög mellett a vágóhídon. Nagybátyám rendőr volt, teljesen tárgyilagosan beszélt arról a balesetről Somogy megyében, ahol a busz egyik felét derékban letarolták az előttük lévő kocsi által szállított lemezek. Egy ismerősöm baleseti sebész, számára nem undorító, hanem érdekes, hogy ha a kezében tartja valakinek a beleit, azok mozognak a perisztaltika miatt. És ezt ragyogó szemmel adja elő.

Engem sem hat meg a vér, sem a halál. Könyörgöm az csak egy test. Én nem vagyok szentimentális ilyen szempontból, ebben színtiszta biológiát látok. Ami érdekes. Pont. Hogy az adott dolog valakinek a halálával járt, az sajnálatos, de ugyanúgy az élet rendje.

Egyikre sem kisgyerekek jelentkeznek, 14-15 évesen, pláne érettségi után meg már azért tisztában van vele egy értelmes ember, hogy ez a munka nem tündérmese. És de, életmentő hősök, ez nem kérdés.

Persze hogy élesben hogy reagál, az csak akkor derül ki, ha megpróbálja és persze igen, vannak, akik akkor jönnek rá, hogy bármennyire is tudta, mi várhat rá, nem bírja a látványt, szagot stb-t. Azok viszont sokkal többen vannak, akiket a fizetés (főleg hosszútávon), munkakörülmények, általános hozzáállás borít ki és szerelnek le végül ezek miatt.

Persze hogy nem összeegyeztethető a normalitással, mert ez nem is normális. Ilyen munkakörök túlnyomó többségében nem "normális" emberek tevékenykednek, hanem mentális, -vagy személyiségbeli rendellenességgel élők (pszichopaták, szociopaták, autisztikus személyiségzavarral rendelkezők.) Ez tény, és egyre többen ismerik már fel.

Kedves #4! Azt állítod, hogy egy 15–15 éves fiatal nem kisgyerek, és ilyen korban már tudja azt, hogy mire vállalkozik...!?