Kinek mi az 5 legrosszabb érzés/probléma az életében?

Ez a sok front vagy időjárás okozta rosszullét az agyamra megy. (Holnap nem lesz front, de az arra hajlamosak ingerlékenyebbek lesznek, fájni fog a fejük, a vérnyomással ig gonjda lehet annak akinek gondja szokott lenni, stb).

Az, ha egész nap hulla fáradt vagyok, mint ma is még elmegy, de amikor a fejem szét akar menni olyan szinten hogy hányingerem van, azt mellőzném már.

Csalódottság (akár másban, akár magamban)

Melőzöttség érzés

Unalom

Olyan feladat, amihez semmi kedvem

Olyan hibák, amiket nem lehet kijavítani

Az egyik fő problémám, hogy egy ronda, taszító külsejű ember vagyok.

Sajnos ez alapvetően meghatározza mások hozzáállását az emberhez. És rossz érzés volt főként fiatalon, hogy amíg az összes haverom kefél, csajozik, párkapcsoaltban él, jobbnál jobb nőkkel van, mára pedig boldog házas ember, addig nekem a "csajozás" mint fogalom sosem létezett.

Szar volt megélni, hogy egyszerűen esélyed nincsen a külsőd miatt. Ráadásul az egész világ erősen ebbe az irányba ment el, ezt tapasztalom. Így 5-10 éve már igazán ismerkedni sem ismerkedem, néha bepróbálkozom a különféle oldalakkal, applikációkkal, de csak újra és újra csalódok az egészben.

Mára már megszoktam, és éldegélem az életem, de egyre unalmasabb, hogy hazaérve nem vár senki és csak telnek a napok.

Bocsi az offért:

5. Valaszoló, én nem tudom elkepzelni, hogy valóban taszító külsejű ember lennél, és ezzel ilyen szinten tisztában is lennél.

Annyira szeretnék belelatni ezeknek az embereknek az agyába, akik ilyet gondolnak magukról. Lehet totál rendben vannak, csak önértékelés 0, és elmegy mellettük az élet.

Légyszi mutass már valakity bárkit a netrol, ismert embert, akit te taszító külsejűnek ítélsz. Csak viszonyítási alap gyanánt :)

Meg 1x bocsi,bocsi.

Másik probléma a család. Eltávolodtunk, soha nem is voltunk összetartóak.

És a családon keresztül a "bárcsak ne ide születtem volna" érzés. Sajnos erősen látom azt, hogy mekkora hátrányból indulok.

Hiába tanultam, hiába képeztem magam, hiába dolgozom, csak egy szorgos hangya vagyok. Van lakásom, eléldegélek, de soha nem leszek nem hogy gazdag, de még átlagos sem.

Igazából fiatalon 18 körül tudtam, hogy alsó hangon 10+ év hátrányom van csak azokkal szemben akiknek pl. vettek lakást fiatalon.

Vagy például látom azokat, akik jó helyre születtek. Saját cégünkben is a cégünk vezetője igyekszik átadni a gyerekének a céget, akin látszik, hogy semmi sütnivalója. Pár év és becsődölteti a céget, de akkor is lesz annyi tartaléka, befektetései amiből élete végéig kényelmesen elél és jut még az unokáknak is.

Ezzel szemben én alkoholista, munkanélküli, naplopók mellett nőttem fel, már az is teljesítmény, hogy úgy-ahogy kimásztam a szarból.

A fogyással kapcsolatos megszállottságom, ami miatt képtelen vagyok elfogadni magam.

Az állataim jóléte iránti szűnni nem akaró aggodalom.

A párkapcsolatomingatagsága. Hullámvölgyek és hegyek. Kettős érzés és teljes instabilitás.

Az anyagi helyzetem görcsös számontartása. A kényszer, hogy folyamatpsangyarapítsam a pénzem, akár az egészségem árán is, illetve a gyötrődés, ha ez nem sikerül.

A nemi hovatartozásommal való teljes azonulás hiánya. Nem tudok nőies lenni. Legalábbis a társadalom által elvárt értelemben nem. Nem sminkelek, nem hordok túlzottan feszülős vagy "csini" cuccokat.

#6 Nem fogok képeket mutogatni :D

"nem tudom elkepzelni, hogy valóban taszító külsejű ember lennél, és ezzel ilyen szinten tisztában is lennél"

Miért ne lehetne ezt elhinni? :D

Ronda vagyok és nem hülye.

Nem magamat akarom fényezni, de alapvetően tanult és (relatív) intelligens embernek tartom magam. Pont ezért vagyok tisztában a korlátaimmal.

"Lehet totál rendben vannak, csak önértékelés 0"

Szerintem el kell fogadni, hogy a fordítottja is igaz. Rendben van valaki önértékelése, ezért tudja magáról, hogy bizonyos pályákon nincsen esélye.