Van itt más is aki soha többé nem lenne újra gyerek?

Érdekes kérdés. Amikor fiatal voltam, azt akartam, hogy múljon az idő, hogy minél hamarabb felnőtt legyek. Most 34 vagyok és azt érzem, bárcsak megállna az idő és ne közeledne annyira a 40. Én is érzem az öregedést, nem úgy működnek az ízületeim, mint 17 évesen. A reggeli merevedés sem jön össze sűrűn, anno pedig csak elég volt rágondolnom és úgy állt a f*sz, hogy kiszúrta a nadrágot.

Mondjuk még mindig jobb, mintha halott lennék. Még így is szép a világ. Jó alvás után felébredni, jó kinézni az ablakon, látni a madarakat, hallani a szél és az eső hangját. Ha szomjas vagy jó érzés inni egy nagy pohár vizet, ha éhes vagy jó érzés megenni egy nagy tányér főtt ételt. Vagy enni egy vastagon megrakott sajtos pizzát. Jó érzés megnézni egy jó filmet, vagy tanulni valami újat a világról. Jó érzés látni egy szép nőt, főleg, ha mosolyog is. Jó érzés megölelni, hozzáérni, együtt lenni vele.

Nem hiszem, hogy lennék újra gyerek, mert akkor az addig szerzett tapasztalataimat és a fejlődésemet mind kidobnám az ablakon.

Ha folyamatosan azt vizslatjátok, hogy kinek és mennyivel jobb a sorsa... akkor folyamatosan tartó elégedetlenségben fogtok èlni.

És én találkoztam már nem egy váltig elégedetlen és sokszor magánytól szenvedő emberrel, akinek ott àllt 2 autó (+ 1 csopper) a garázstermében. Mindamellett, hogy panorámás kilátása volt a városra.

S amikor nyugdìjba ment... már azon szenvedett, hogy "szerèny" nyugdíjàból (~500eFt) nehezen tudja egyedül kipengetni a 280 m2-es kétszintes ház összes szobájànak fűtésköltségét. Mert hogy a balatoni nyaraló is viszi ám a pènzt!

Komolyan mondom, úgy megsajnàltam. 😭 És ez tartott kb. 1 percig...

Az ERŐ legyen Veletek! És bölcsessèg!