Fiú akarok lenni, érez még valaki ilyet?

Regen amikor azt hittem, a fiuknak tobb mindent lehet, en is akartam fiu lenni, de mar nem hiszem ezt. Nokent is azt csinalok amit akarok, lehetnek akarmi, amit kitalalok (max papa a vatikanban nem), ugy viselkedem, azt mondom amit gondolok.

Az szivas, hogy ejszaka egyedul felek hazafele, de egy fiatal sracot ugyanugy megtamadhatnak, kirabolhatnak. (Nem a megeroszakolastol felek, annyira kihalt helyeken szerencsere nem maszkalok.)

Lényeg az, hogy nehogy valami gyógyszerhez nyúlj(hormonok), mert visszafordíthatatlan károkat okoz a szervezetedben.

Inkább fogadd el magad, idővel változhat amúgy is minden, ahogy öregszel.

Ugyanez a helyzet velem is. Ha választhattam milyen neműként szülessek, egyértelműen férfi. És nálam sincs különösebb oka. Szimplán jobban tetszik.

És én sem vagyok transz. :D

Kistini koromban, amikor még nem volt olyan nagy dobra verve ez a transz/rossz testbe születés téma, volt egy "nem vagyok olyan mint a többi lány" korszakom. Úgy éreztem hogy nem köt semmi a nememhez, ezt az életet nem nekem szánták, és nem is gondoltam magamra lányként, hanem csak simán emberként. Ha manapság mennék át ezen, akkor gondolom fiúnak érezném magam, szóval ja, szerintem megértem mit érzel, de nem hiszem hogy ez tényleg arról szól, hogy rossz testbe születik valaki. Inkább csak hajlamosak vagyunk tudat alatt a férfiakra "alap emberként" gondolni, és a nőkre anomáliaként, márpedig ki akar anomália lenni?

Igazság szerint egyáltalán nem jobb a férfi lét, ha úgy istenigazából belegondolunk. Pl akarnál egy életen át azon izgulni, hogy bármikor merevedésed lehet - akár egy több tucat ember előtt? El se tudnál menni a strandra anélkül, hogy ne kelljen azon idegeskedned hogy merevedést kapsz-e a kis fürdőnacidban, ami minden, csak nem szabadság. Ennél jóval tűrhetőbb mentálisan havi egyszer menstruálni.

A nőkre jellemző dolgokat ezerszer jobban felfújjuk, és a végletekig kielemezzük, legyen szó a szexualitásról, hobbikrol, rossz szokásokról (piálás, káromkodás) vagy testi funkciókról, míg a férfiaknál csak elfogadjuk ezeknek a létezését megkérdőjelezés nélkül.

Amikor elkezdtem erre felfigyelni, onnantól tudtam, hogy nem velem van a baj, hanem ezzel a társadalmi berögződéssel.

Na, ezt megmutatnám azoknak az aberrált állatoknak, akik foglalkoznak a nemátalakító óvodásokkal.

Jó lenne, ha beleférne a csökevényes agyukba, hogy ha valakinek ilyenek zajlanak a lelkében, akkor akár a legnagyobb titokban is lehet ezt tartani, úgyis ilyen vágyai lesznek.

Aztán pl itt vagyok én, én fiú vagyok, nekem ez így meg is felel. Felőlem aztán reklámozhatják, hogy legyen nő, de én nem akarok :D

Ez most olyan, hogy ha nem akarok magamra tetoválást, akkor hiába reklámozzák valahol, nem fogok varratni. Ha meg titokban tartják a tetoválás létezését, sokan, akik akarnak, úgyis megtalálják a módját.

De hát nyilván mindenki tudja, hogy ez egy kamu népszavazás, csak ez már több, mint bicskanyitogató.

Hát ha amiatt van benned világfájdalom meg öngyilkos fantázia, mert nem férfinak születtél, akkor én elgondolkoznék a transz opción a helyedben.

Egyébként 12-13 évesen én sem akartam lány lenni, szerintem azért, mert rám ragadt az általános, társadalmi szintű nőgyűlölet, vagy legalábbis szexizmus. Ahogy írták, valóban a férfit tekintjük default opciónak, pláne, ha mellette fehér bőrű és heteroszexuális (pedig biológiai értelemben, ha a magzatok fejlődését nézzük, pont, hogy a nő lenne az "alap" és a férfi az "anomália", de ez már egy másik kérdés). Ami ettől eltér, az már csak utógondolat. Kifejteném, de szerintem a legtöbben értik, mire gondolok.