Soha nem akarok terhes lenni, egyszerűen undorodom az egész procedúrától, ez valóban ennyire furcsa/szokatlan/önző dolog?

Kb. 6-7 éves lehettem amikor ment egy dokumentumfilm a terhességről/szülésről a tv-ben és mikor vége lett, elkezdtem zokogni anyumnak hogy én ezt soha nem akarom és csak nagy nehezen tudott lenyugtatni. Ez már nagyon régen volt, de azóta nem változott semmi. Egyszerűen minden a terhességgel és a szüléssel kapcsolatban szimplán visszataszító és megalázó számomra. Természetesen ha ezt elpanaszolom bárkinek, mindig azt a választ kapom hogy fiatal vagyok még, majd úgyis meggondolom magam. A legrosszabb válasz mégis az, hogyha majd találok egy megfelelő férfit, majd neki szeretnék szülni. Ettől csak iszonyatosan cringe-elek (nem tudom magyarul ezt kifejezni), hiszen miért mennék keresztül ennyi lelki és testi szenvedésen a férjem miatt? Ez tényleg önzőség? Vagy szimplán az hogy nem szeretném a testemet roncsba vágni, mert akkor nem tudnék szinte tükörbe nézni? Arról nem is beszélve hogy nem egy olyan esetről hallottam ahol az anyuka depresszióba esik szülés után és nem érez szeretetet a gyereke iránt, számomra ennél borzasztóbb dolog nem is történhetne velem.

Ezt félretéve szeretnék gyerekeket, és gyakran gondoltam ezzel kapcsolatban az örökbefogadásra. Tudom, nem egyszerű dolog, sőt nagyon összetett és komplikált de én hiszem hogy ha elérkezik az életemnek ez a szakasza, képes leszek egy ilyen embertpróbáló dologra. Azt is többször hallottam hogy nehéz lesz úgy férjet találnom hogy nem akarok neki gyereket szülni, de őszintén ha ezért nem szeretne velem lenni akkor nem is érdemel meg.

Ez tényleg furcsa szemlélet? Hiszen egyre több olyan nőt látok/ismerek akik nem vállalnak gyereket mert megtehetik.