Féltek az öregedéstől? 👵

Nem félek, mindenki versenyt űz ma már saját maga konzerválásából, számomra egyre visszataszítóbb ez a pánik, amit az emberek elkövetnek az élet természetes folyamataira válaszul. Egy felnőtt embernek rég nem azon kellen szorongania, hogy x évesen hányan fogják néninek/bácsinak hívni szexi nő/férfi helyett. Borzalmas, mit össze nem képesek szorongani egyesek, milyen hatalmas pénzeket nem képesek egyesek beletolni a látszatba. Nem az egészségbe, konkrétan a látszatba.

Én is 25 vagyok és látom a korombelieken, hogy teljesen odavannak pár év különbségtől is, össze-vissza vergődnek. Én eldöntöttem, hogy nem szeretnék így élni, ebben a félelemben és ilyen energiákat beletolva végső soron értelmetlen dolgokba és nem is fogok. Persze, figyelek magamra és az egészségemre, tudományos tényeken nyugvó dolgokkal igyekszem a szervezetem épen tartani, de az öregedés természetes és valakinek véget kell vetnie már annak, hogy embereket emiatt diszkvalifikálunk és félresöprünk. Egy olyan világban, ahol mindenki a fiatalságért pedálozik ahelyett, hogy kihasználná az időt a megfelelő időskori élet elérése érdekében, nincs valódi érték. Mindenki megöregszik, bármennyi fillert tol magába, bármennyi bőrt varrat fel és bármennyi vitamint szed. Lehet tudatosan öregedni, nem azt mondom, de ijesztően meg vannak kattanva érte az emberek, hogy megálljanak az életükben egy ponton... És pont ezzel teszik a legtöbbet azért, hogy az idősekkel szemben mások előítéletesek legyenek. Hogy már 30 évesen is szarul kelljen érezni magad. Hogy az életed háromnegyedét szorongva és magadat inkompetensnek és taszítónak érezve éld le, mert mások egy olyan tulajdonságot ajnároznak, ami egy múlandó dolog és nem birtokolhatod egy életen át, mert nem a teljesítményeden múlik...

Szóval nem, már csak azért sem vagyok hajlandó szarul érezni magam más frusztrációja miatt. Már csak azért is elégedett leszek azzal, aki lettem az idő előrehaladtával. És ebbe beletartozik az is, hogy nem nézek ki úgy, mint 15 évesen és 10 év múlva sem fogok kinézni 25 évesen.

28 éves vagyok, és ja, eléggé ijesztő számomra az öregedés gondolata - meg az is, hogy sokan már most öregnek gondolnak.

Az öreges külső nem zavarna, hanem az a nagyonis elterjedt hozzáállás, hogy az az emberek kiöregednek bizonyos dolgokból.

Csak hogy egy példát mondjak: sosem volt kék hajam, sőt, nem is akarok kék hajat, viszont a gondolat, hogy ha most, ebben a percben mégis ki akarnám próbálni hogy milyen, akkor az emberek többsége húzná a száját, hogy mégis mit parádézik egy majdnem 30 éves ilyen hülye színű hajjal.

Valahogy elkeserit belegondolni, hogy mi az elfogadható viselkedés az évek múlásával, és mi nem.

Már a felnőttség is rendkívül korlátozó ilyen téren, de az öregség még ennél is rosszabb lehet.

Kizárólag a fiatalok egy része nem fél az öregedéstől. Kb minden öreg akivel valaha találkoztam kérdés nélkül kezdi mondani, hogy "jaj ne öregedj meg, nagy sz0pás az egész". Nagyanyám szegény alig várta hogy mehessen a nagyapám után a sírba; folyton azt emlegette hogy élt ő már eleget, több embert veszített el, mint akije maradt, és jó is lenne már megpihenni.

Félünk az öregségtől, hiszen öregnek lenni szar. Persze gyárthatunk hozzá romantikus kis fantáziákat, mint hogy bölcsebbek leszünk idővel, de aztán beüt a demencia (ami elvileg a mostani 20/30 évesek körében még elterjedtebb lesz a sok netezés és ingerszegény élettől) vagy jobb esetben csak kisebb mértékű elbutulás, és semmi sem marad belőlünk. Se a testünk, ahogy most megszoktuk, sem pedig a mentális képességeink.

Az öregség maximum csak a halálnál jobb alternatíva, de annak ellenére, hogy ez NAGYON alacsony léc, sokan még így is a halált preferálják.

Szóval használd ki a fiatalságodat, és ne arra fecséreld, hogy a múló idő miatt aggódsz, mert az igyis-úgyis múlik. Akár élvezheted is az életet aggodalmak nélkül.