A fiatalok kényszerből vagy szeretetből mennek egyetemre? Velem van a baj, hogy utálok tanulni?

Szerintem az egyetem nem azért van, hogy a kezedbe adjon egy diplomát, szaktudást, szociális életet, jó munkalehetőségeket és úgy általában a sikeres életet, hanem csak megadja a lehetőséget, hogy ezeket mind elérd, ha veszed a fáradtságot.

Én igenis örültem, amikor felvettek egyetemre, mert gyerekkorom óta az adott szakmában terveztem dolgozni, ez érdekelt, ezért hajtottam egész addig. És most is örülök és büszke vagyok, mikor hamarosan végzek. Tudom, hogy mennyi időt és energiát fektettem bele, mennyi mindenről mondtam le miatta, de emellett büszke vagyok arra, amit (diplomától függetlenül is) elértem közben mind tanulmányok/tudományos munka, mind szociális élet, mind párkapcsolat terén.

"Mindegyik felhőtlenül boldog"

Aki mosolyog, sőt, továbbmegyek, aki boldognak TŰNIK, kívülről, az egyáltalán nem biztos, hogy tényleg boldog is.

"A pontváró bulikon mindig dugig vannak és őrjöngenek a ponthatárok kihirdetésekor."

Ezek leginkább illúziók, ez a hurráoptimizmus maximum pár hét alatt átcsap pánikba, szorongásba és stresszbe, amikor szembejön a valóság.

"104-es az IQ-m szóval lehet semmi keresnivalóm nem lett volna a felsőoktatásban."

Ennél jóval alacsonyabb IQ-val is végeztek már el egyetemet, sőt, emellett az intelligencia és a végzettség között gyakorlatilag nincs összefüggés. Ha nem lógsz ki nagyon lefelé, akkor szellemi akadálya igazából nincs az egyetemnek, a 100 körüli IQ pedig teljesen átlagos.

Az általad feszegetett kisebbség, akiknek ambíciói vannak és maximalisták, ők nagy százalékban tényleg sikeresek lesznek, de ennek ára is van. Egyik véglet sem jó, ha céltalan, kilátástalan roncs vagy, az nyilván nem, de a hustle culture robotjait sem tartom követendő példáknak. A középutat érdemes keresni.

Sajnos kérdező, teljesen el vagy tévedve.

A cikk borítóképén azért mindenki felhőtlenül boldog, mert egy bulin vannak. Buliznak, szórakoznak, koncerteket hallgatnak, táncolnak, iszogatnak a régi és újdonsült barátaikkal. Fesztivál hangulat van már a felvételi ponthatárok nélkül is.

Aztán erre még rárakódik, az is, hogy bejelentik a felvételi eredményeiket, amiért egész addigi iskoláik során tanultak és amire jó eséllyel hónapok óta megfeszítetten tanultak, hogy minél jobban sikerüljön, mert nekik is ugyanazt mondták, mint neked, hogy ezen múlik a jövőjük.

Hát persze, hogy örülnek, ha sikerül és persze, hogy összeomlanak, akiknek nem sikerül. A közeg és a környezet ráerősít a hangulatra. Sok ember együtt örülve még jobban örül - sok együtt örülő ember között még jobban fáj a saját csalódásod.

Amit korábban írt valaki, hogy aztán jön a kétségbeesés, meg a mindenféle újabb küzdelmek, az majd később jön. Ott és akkor a buliban buli van...

Te sok-sok év csúszás után már csalódottan, megkeseredve, kiábrándultan szenvedted ki a diplomádat. Te már nagyon messze vagy attól a pillanattól, amikor felvettek - pedig akkor még valószínűleg te is örültél. Hiszen te is azt remélted, hogy megoldást kínál majd a jövőd nagy kérdéseire. Megkeseredned pedig valószínűleg azért sikerült, mert a végeredmény nem úgy alakult, ahogyan remélted.

"mindig azt hallottam, hogy egyetem kell ahhoz, hogy valakinek sikeres és gondtalan élete lehessen"

Ezt a nézetet két féle elfogult csoport szokta ebben a formában hirdetni:

Az egyik, akiknek nincs diplomájuk és elégedetlenek a helyzetükkel, ezért ők a diplomában látják a siker kulcsát, saját életükben pedig a diploma hiányában a kudarc okát.

(Amiben akár igazuk is lehet, de hatalmasat tévedhetnek is benne, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy ugyanaz az ember egy diplomával boldogabb lenne, ahogy te sem vagy az. Viszont mivel nincsen, ezért könnyű azt hinni, hogy az mindent megoldana.)

A másik meg akinek van diplomája és elégedett az életével és úgy gondolja, hogy ebben a diplomájának jelentős szerepe van, ezért másnak is meggyőződéssel ajánlja megoldásként.

(Amiben akár igazuk is lehet, hiszen nekik és még sokaknak bejött ez a megoldás, így minimum statisztikailag igazolhat, hogy a diplomások minimum jó része jobban és boldogabban él, mint a nem diplomások jó része. Viszont ebből azt gondolni, hogy ez mindenkire egyformán igaz, elég durva tévedés - amit pl. a te példád is igazol.)

A diploma (mint a kifejezés is jelenti) egy oklevél, ami igazolja, hogy elvégezted a hozzá tartozó képzést és teljesítetted a vele járó vizsgákat és egyéb akadályokat. Kevés kivételtől eltekintve senkit nem érdekel, hogy a diplomád (vagy épp érettségid, nyelvvizsgád, autóvezetői vizsgád, vagy bármilyen más hasonló minősítésed) milyen eredménnyel teljesítetted. Ha a minimum követelményt teljesíted, akkor megkapod és van egy diplomád. A diploma önmagában ennyit jelent.

Persze ott van mögötte egy képzés, ami jobb esetben valós és hasznos tudást, szakmai rálátást és remélhetőleg tanulási és alkalmazkodó képességet is ad, amelyek révén alkalmasabb lehetsz bizonyos munkákra, mint más.

Önmagában viszont az egyetemi képzés nem tesz alkalmassá egyetlen munkára sem. Ez csak egy szükséges, de nem elégséges elem. Ugyanúgy, ahogy önmagában a jogosítványtól nem leszel jó vezető, mert ahhoz kell a vezetési tapasztalat is, amit úgy szerzel meg, hogy miután megszerezted a jogsit használod a tanfolyamon megszerzett tudásod és vezetsz. Ettől válsz jó vezetővé, hogy vezeted az autót, találkozol mindenféle helyzetekkel és jobb esetben baleset nélkül meg tudod őket oldani, így egy idő után rutinos vezető leszel, akinek jól megy a vezetés. De ez nem jár a jogosítvánnyal együtt.

Ugyanez igaz a nyelvvizsgára is, hogy maga a nyelvvizsga csak annyit igazol, hogy a vizsgán átmentél, az ott számon kért követelményeket akkor és ott sikerült teljesítened. Attól, hogy van nyelvvizsgád még nem biztos, hogy tudsz is jól beszélni. Sőt nem is feltétlenül szükséges nyelvvizsga sem hozzá, hogy tudj az adott nyelven beszélni. Hiszen a nyelvvizsgát általában azután szerzed meg, hogy megtanultad a nyelvet. Ha neked a tudás elég, akkor nem feltétlenül szerzel nyelvvizsgát, csak használod a nyelvet.

Az egyetem is csak egy átfogó képzést ad, de nem tesz közvetlenül alkalmassá semmilyen munkára. Azokat az alapokat adja meg, amikre építve a munkahelyek okkal remélhetik, hogy könnyebben tudnak specializált képzéseket adni, amikkel már alkalmassá válsz a munkára, amit rád akarnak bízni.

Különösen igaz ez az informatikára, ami nem egy szakma. Informatikus és informatikus között ég és föld különbség lehet. Az egyetem egy alapvető képzést ad, hogy értsd, hogy működnek általános informatikai alapelvek és ezekre építve nagyon sok féle további tudást képes legyél magadra szedni. Ezt a további specializálódást végezheted saját magadtól, mert téged érdekel valami, legyen az mesterséges intelligencia fejlesztés, legyen hálózati rendszerek tervezése, adatbázisok programozása, vagy akármi. Vagy persze ha találsz a pályád elején egy olyan helyet, ahova felvesznek friss diplomásként, akkor majd ők megmondják, hogy mire van szükségük és ők majd képeznek téged. De a konkrét és gyakorlati tudást már neked magadnak kell összeszedni. Ahogy az is a te felelősséged, hogy felmérd, hogy a munkaerő piacon az informatika mely területeire van inkább szükség, milyen képzéseket, szaktudást kell magadra szedni, hogy értékesebb legyél a munkáltatók számára és ezáltal jobban fizető munkahelyed lehessen.

Az, hogy a diploma ellenére nem sikerült normálisan fizető állásban elhelyezkedned valószínűleg abból fakad, hogy a diplomával beérted, de azt már nem vetted figyelembe, hogy azon túl milyen specializáció, szakmai tapasztalat képes jobb lehetőségeket teremteni.

A diploma egy kicsit olyan, mint a lottószelvény. Ha nincs lottószelvényed biztosan nem nyersz a lottón. Ha van lottószelvényed, attól még nem nyersz a lottón, mert azt a szelvényt ki is kell úgy tölteni, hogy meg tudd ütni vele a főnyereményt. Csak míg a lottónál a véletlenen múlik, hogy nyersz vagy sem, addig a diplomád mellé elég sok féle információt be tudsz gyűjteni a szakmádról, hogy milyen további képzésekkel, ismeretekkel tudsz kedvezőbben elhelyezkedni. Pl. végignézed az álláshirdetéseket, hogy miket kérnek és azokból megpróbálsz legalább néhány dolgot magadra szedni.

Az informatikában kimondottan jellemző, hogy két féle megközelítés van a képzésekről. Bizonyos cégek hajlandóbbak költeni rá, hogy képezzék a dolgozóikat, cserébe általában inkább kevesebbet fizetnek. Más cégek meg inkább spórolnak a képzési költségeken és inkább azokra vadásznak, akik más cégeknél már megszerezték a nekik szükséges tudást, viszont mivel eleve képzettebb emberekre vadásznak, ezért ők nagyobb fizetést is adnak nekik, mert máshol már megszerezték a számukra értékes tudást.

A diploma lehetőségeket teremthet, de élni neked kell a diploma által teremtett lehetőségekkel - sőt megtalálni is neked kell ezeket a lehetőségeket. Sőt a csajozásra is ugyanez igaz. Önmagában a diploma miatt lehet, hogy nagyobb esélyed van, mert pl. vannak nők, akik diplomás társat akarnak, ezért szóba sem állnak olyannal, akinek nincsen diplomája. Viszont a diploma itt is csak a belépő szint, ettől még ugyanúgy meg kell hódítanod a nőt, hogy emberként, férfiként értékeljen téged, akarjon veled lenni. Ha egy talpraesett, problémákat megoldó, helyzetével elégedett, érdekes dolgokkal foglalkozó, kellemes társaságot jelentő ember vagy, akkor nyert ügyed van - jó eséllyel diploma nélkül is.

Ha viszont úgy jössz át a másiknak, hogy tehetetlen vagy, képtelen megoldani a leghétköznapibb problémákat, küzdelem és főleg boldogtalan az élete, abban a másik nem nagyon akar részt venni, akármilyen diplomád és egyéb jó papírjaid vannak - sőt akár mennyi pénzed volna, akkor sem valószínű, hogy vonzó lennél, ha a személyiséged nem vonzó. Persze, ha legalább pénzed van, akkor lehet, hogy van, aki szeret a pénzedért, de egyrészt csak addig, amíg van pénzed, másrészt meg csak addig, amíg nem talál egy nálad szimpatikusabb pénzeszsákot.

Szóval mindenképp önmagadon kéne dolgoznod, hogy az önértékelésed, önbecsülésed és a probléma kezelési gondjaidat meg tudd oldani, mert a problémákat a diploma nem fogja megoldani.

Egyébként az is alapvetően téves gondolat, hogy diploma nélkül nem lehet jól élni, karriert betölteni. Ismerek olyanokat, akik jóval többet keresnek diploma nélkül, mint te. Sokan olyan szakmában és olyan munkával, amit szeretnek, érdekli őket, élvezik a munkájukat - emiatt pedig jók is benne. Sőt jobbat mondok, olyat is ismerek, akinek még érettségije sincs, mégis sikeresen és jól él, jól keres és boldog az életével.

De ezzel nem földbe döngölni akarlak. Épp ellenkezőleg, inspirálódj belőle! Ha másnak sikerül diplomával is, meg nélküle is sikerülhet befutni, akkor nem a diploma a kulcs. Neked diplomád már van. Azt vizsgáld meg, hogy mit tudsz vele kezdeni, ami segít előre lépni. Hogyan tudod a diplomádat úgy használni, hogy jobb lehetőségeket teremtsen számodra.

Vagy hagyd a fenébe a diplomán töprengést és keress olyan munkát, ami érdekel, tudod csinálni, vagy élveznéd, hogy megtanulhatod és kezdj el azon dolgozni, hogy abból hogyan tudsz megélni.

Nem tudom, mennyire központi elem nálad, de azt írod, csak azért küzdöttél, hogy legyen belőled valaki. Lehet, hogy nem jó célt jelöltél ki és ezért nem a célt érted el. Mert ha minden áron csak valaki akartál lenni, akkor pont az nem derült ki menet közben, hogy ki is szeretnél lenni. Talán ahelyett, hogy nagyon görcsösen valakivé válni akartál volna, érdemes lenne most kitalálnod, hogy ki is az, akivé válni szeretnél. Mert ha mindegy csak valaki legyél, az nem igazán megközelíthető. Ha "bárhova csak jó helyre" nincs az a térkép, ami elnavigál. Viszont, ha valami konkrét és értelmezhető célt lőnél be, hogy mondjuk egy jól kereső informatikus akarsz lenni, akkor már meg lehet nézni, hogy milyen informatikai területek fizetnek jól, milyen képzés kell még a diplomád mellé, stb.

Vagy ha kinézel valamilyen szakterületet az alapján, hogy téged milyen terület, vagy technológia érdekel, akkor azzal kellően sokat és kitartóan foglalkozva válhatsz valakivé azon a területen.

Egy pszichológus mindenképp hasznos lehet, hogy a belső problémáid feltérképezésében és hogy elkezdd rendbe tenni.