A fiatalok kényszerből vagy szeretetből mennek egyetemre? Velem van a baj, hogy utálok tanulni?

Gondolom ki így ki úgy van vele. Én pl szeretek nagyon tanulni. Annyira hogy munka mellett is nekiálltam a második diplomámnak, pedig nem is a szakmámban dolgoztam és gyakorlatilag senki semmilyen módon nem segített benne.

De másnak lehet teljesen más oka rá. Miért kell minden mögött egyetemes igazságot keresni?

A röghöz kötés témához: nem nem mehetsz ki külföldre, hanem ha kimész addig, míg nem lehet ( ez a képzési idő duplája, azaz egy három éves képzésnél hat év, mondjuk befejezed 2022-ben, akkor 2028ig tart a dolog), akkor ki kell fizetned a képzés árát. Gondolom aki annyira m tud várni hogy kimenjen, annak menne, az jó helyre megy ki és nem okoz gondot a kinti fizuból kifizetni.

A 104-es IQ tök átlagos...az érettségit pl erre lövik, és az egyetemre is átlag emberek mennek, maximum egy doktori ami már feljebb megy ennél.

Szerintme egyrészt nagyon általánosítasz, a szavazáson pl semmi értelemeset nem tudok választani, emrt mind általánosít :D Figy van aki kitűzött egy célt, és elmegy végre azt tanulni ami érdekli (nyilván sok felesleges tanrtárggyal, de elérheti vele amit szeretne)

Másrészt, az egyetem egy életszakasz, ahol új embereket ismerhetsz meg, olyanokat akik később hasonló pályán lehetnek mint te, és van egy közös korafelnőttkori élményetek együtt.

Lehetőséged lehet eraszmusszal külföldön élni pár hónapot...

A tanulásról meg szerintem rossz a képed, valójában az ember alapvető tulajdonsága hogy szeret tanulni, cska nem feltétlenül 40 oldal száraz adatot, a gyerek szeret játsznai, mert azzal tanulja a tásas helyzeteket és a mozgáskoordinációja is fejlődik, nem tudatos, hogy ezért csinálja de szereti. Bármi amiről youtube tutorialt néztél, hogy megtanuld és közben izgalmas volt a folyamat, az is tnaulás volt...vagy mikor belevágsz egy új sportba és élvezed. Vagy egy téged érdeklő témáról keresel cikkeket, az is tanulás...

Az egyetemnél vannak egyértelműbb szakok, orvos akar lenni, felveszik az orvosira, és rohadtul örül, mert bejutni se könnyű, de ez az egyetlen ahogy elérheti a célját.

Vannak kevésbé kézzelfogható szakok mint a kommunikációszak, ezek tipik olyanok amikből azt hozol ki amire te vagy képes, szal van aki ebből lesz cégvezető például, más meg jógaoktató és többé nem is használja ezt...

Nem biztos hogy mindnekinek való ez a fajta tnaulási módszer...ettől nem vagy rosszul bekötve, habár meglehet a tnaulás szót rosszul definiálod magadban.

Én is utálok egyetemre járni, mindig is utáltam, talán a lockdown alatt az online oktatás volt a legelviselhetőbb (másodéves mesteres vagyok egyébként). A tanulás sem az erősségem, nem vagyok valami kitartó sem, mégis elég jól teljesítek, mert érdekel(!!!) a szakterület, és nem azért mentem erre a szakra, hogy milliárdos legyek, hanem azért, mert ezzel szeretnék foglalkozni. Ilyen egyszerű.

Attól egyébként, hogy valaki lediplomázik, akár valami piacképes szakon, még nem biztos, hogy sikeres lesz az életben. Sőt, az ilyen haszontalannak titulált büfédiplomáknak is megvan a maguk szépsége, ha valaki tényleg elkötelezett a terület iránt. Neked a hozzállásoddal van a baj, ahogy a többiek is írták.

104 IQ meg nem kevés, ső, tök átlagos. Szerintem kevesebbel is járnak egyetemre, maximum több erőfeszítésbe kerül elvégezni a képzést. Tehát erre sem foghatod, hogy szarul érezted magad.

A cikket nem olvastam el, csak a kérdésre válaszolok ezek alapján.

Én most fogok egyetemre menni szeptemberben. Vegyes érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban. Egyrészt várom, izgatott vagyok, lelkes vagyok, igyekszem pozitívan hozzáállni és saját akaratból megyek oda, én választottam a szakot is, nem azért, mert a szüleim rákényszerítenének, maga a szak is érdekel (többnyire). De a másik oldalon meg tudom, hogy rengeteget fogok szenvedni, rengeteg olyan tantárgyam is lesz, amivel csak szenvedhetek, de semmi köze nem lesz a munkámhoz, nem lesz hasznos.

Jó tanuló vagyok, mindig is az voltam, gimiben 4-es átlagom volt, most 4,5-re állok, van 2 nyelvvizsgám, szeretnék okos, tájékozott, tanult ember lenni, fontos önmagam képzése és az, hogy fejlődjek, de közben meg nehezen veszem rá magam a tanulásra és az olyan értelembe vett tanulást, hogy le kell ülni a könyv felé, elég szenvedősen megy, főleg, ha nem érdekel a dolog. Ha meg érdekel, könnyebben, gyorsabban megjegyzem.

Is-is.

Nálunk a család szorgalmazta, de én is szeretek tanulni, csak nem ennyit. :DDDD

"egyetem kell ahhoz, hogy valakinek sikeres és gondtalan élete lehessen"

Komolyan elhiszed, hogy az egyetem helyetted megoldja a közben mindenkit érő tragikus helyzeteket?