Tehetősebb családból érkezők! Nem szoktátok azt érezni, hogy motiváció hiányotok van, nem vagytok irigyek azokra az eltökélt társaitokra, akik szegényebb családból szükséget éreznek a feltörekvésre?

én megjártam mind2 végletet

amikor gyerek voltam, vagyis elég kicsi, akkor 1 szobás házban éltünk 6-an, soha nem zavart, hogy szegényebben vagyunk, sőt akkor fel sem fogtam sokszor a dolgokat, hogy miért eszünk sokszor zsíros kenyeret, meg vajas kenyeret, ugyanúgy szerettem

aztán később apám elkezdett saját házat építeni, mindenkinek saját szobája lett, egy elég nagy családi házban éltünk

apám pont azért dolgozott annyit, mert gyerekkorában elég szegények voltak és azt akarta, hogy a zsömléjébe ne 1 darab szalámit rakhasson

sokszor mesélte ezt nekem, hogy miután elérte azt, hogy sokat rakhatott volna a zsömlébe nem lett annyival jobb, nem volt finomabb

szóval később sokkal jobban éltünk, de valahogy mégis más lett minden

előtte a testvéreimmel sokat játszottunk együtt, utána mindenkinek saját szobája lett és a falak elválasztottak

ez persze a mi hibánk volt főleg, hisz ha akartunk volna sokat játszhattunk volna ugyanúgy, de mégis minden megváltozott

játszottunk még együtt, de már nem volt ugyanaz minden

egyszer volt, hogy az unokatesóm (akik átlagos életet éltek, de mondhatjuk ők is szegényebb színvonalon) azt mondta "ez nem ér", hogy miért kaphatok meg annyi mindent amit ő nem

ez régebben sokszor eszembe jutott

sok szegény megérdemli azt ahol tart és sok gazdag szintén, viszont ez fordítva is igaz, hogy sokan akik szegények jobban érdemelnének és akik gazdagok valójában nem érdemlik meg azt amijük van

nem voltam irigy soha másokra, sem azokra akik gazdagok, sem azok akik szegények, sem arra aki okosabb, vagy bármiben jobb nálam

ez az én életem, csakis rajtam áll mit hozok ki belőle! ezt már többször bizonyítottam magamnak!

elég nagy dologba vágtam bele még fiatalon, nagyon sokat tanultam, dolgoztam érte, nem érdekel a pénz...azt sajnálom csak, hogy apám meghalt és soha nem láthatja azt amit elérek

a boldogság nem pénztől függ, aki azt mondja, hogy igen az téved

igen van alapvető szükséglet, de valójában az nyugodtságot ad inkább

a pénz csak egy eszköz akinek cél az még nem tanulta meg mi is értékes

hisz ha meghalsz nem viszed magaddal, bár mást sem...

viszont ha valaki az utolsó pillanataiban végig tekint az életén, akkor szerintem nem a pénzt fogja értékelni, látni

"a boldogság nem pénztől függ, aki azt mondja, hogy igen az téved"

Ez az egyik legnagyobb hülyeség, amit életemben hallottam.

Ha most lenne pénzem, akkor tudnám folytatni a megszakadt tanulmányaimat, hogy magasabb iskolai végzettséget szerezzek. El tudnék menni a boltba venni normális kaját, és nem kellene vízzel készült pudingot ennem, mint tegnap. Nem kellene azt keresnem, hogy van-e a lakásban 200 Ft, hogy tudjak venni egy Hellt. Megvehetném magamnak azt a könyvet, amit kinéztem, és idővel el tudnék menni ismerkedni is, hogy ne legyek szégyenbe egy nő előtt, mint ahogy most vagyok, hogy 1000 Ft-om nincsen.

Aki azt mondja, hogy a boldogság nem függ a pénztől, az elfelejtette már, milyen szegénynek lenni, vagy egész életében gazdag volt, és neki nem jelent már semmit a pénz. De az is lehet, hogy csak egy ostoba alak, aki nem képes reálisan látni a világot.

akinek az a legnagyobb baja, hogy mivel egye a pudingot és nincs pénze hellre szerintem az az ostoba inkább

ha kint fagyoskodnál, vagy szó szerint éheznél akkor talán jobban tudnád becsülni azt is amid most van, az ember ilyen, mindig többet és többet akar, mindig arra vágyik ami épp nincs meg, amit megszerzett az már természetes és kevesen becsülik meg valójában amit elértek

az alapvető szükségletek után látod mi van, csak a többre és többre vágyás

#4

Természetesen a vízzel készült puding jobb, mint a semmilyen puding, de ez nem pótolja a normális táplálkozást. Hosszú távon nem lehet így élni.

"az alapvető szükségletek után látod mi van, csak a többre és többre vágyás"

Az alapvető szükségletek maximum arra jók, hogy életben tartsanak, amivel együtt az esélyem is megmarad, hogy egyszer kitörjek ebből a pokolból. Ha ez nem lenne, és tudnám azt, hogy az egész életemet úgy fogom keélni, mint most, hogy 1000 Ft nincs a tárcamban, azonnal öngyilkosságot követnék el. Nekem ez az élet nem kell.

"ha kint fagyoskodnál,"

Ez már megtörtént. Volt, amikor a padon feküdtem egész este, egy szál pólóban.

"és kevesen becsülik meg valójában amit elértek"

Ezt meg nem tudom, minek írod. Nem értem el semmit, nincs jelenleg semmim.

#5:

más ha azért fekszel kint a padon, mert valóban nincs hova menned tartósan és nem egy este, meg más ha kifekszel nézegetni a csillagokat

nekem azt ne mondja, hogy szegény akinek az a legnagyobb baja, hogy nincs pénze energiaitalra

"nincs pénze hellre szerintem az az ostoba inkább"

Egy Hell körülbelül 200 Ft. Ha valakinek nincs annyi pénze, hogy megvegyen egy ilyen olcsó terméket, akkor ott már nagy a baj. Az már a MÉLYSZEGÉNYSÉG KÜSZÖBE. De látom, te nem érzed ennek a súlyát, csak okoskodni akarsz. Nem igaz, hogy a pénz nem számít. Igenis számít, sőt, az egyik legfontosabb dolog az életben.

Én annyira nem vagyok tehetős, átlagos családból származom, bár voltak jobb és szűkösebb időszakaim.

A szegényebbek helyett én inkább azokat irigyeltem mindig, akik rosszabb képességűek, de szorgalmasak/törtetőek.

Nekem elég jó képességeim vannak, gyerekkoromban simán kitűnő és osztályelső voltam, engem küldtek minden versenyre, mindig nyertem a sportokban, kimagasló voltam a zene és a tánc terén is, pedig egyáltalán nem voltam szorgalmas. Emiatt később, ha valami nem sikerült elsőre, azt hittem, azért, mert rossz vagyok benne, teljesen kiborultam, és feladtam. Tizenévesen teljesen ki voltam égve, állandóan önmagam ostoroztam, ha valamiben nem voltam a legjobb; míg azok a társaim, akik alapvetően rosszabb képességűek voltak, addig tanultak/gyakoroltak/küzdöttek, míg elérték a céljaikat, jó jegyeket szereztek, elsőre felvették őket az egyetemre stb. (Mondjuk a szorongásomhoz nagyon sokat hozzátett az a toxikus közeg is, amiben voltam jó ideig.) Persze később is voltak sikerélményeim is, de azokat a dolgokat, amikben kiskoromban jó voltam, abbahagytam, mert “túl könnyű” volt (akik akkoriban rosszabbak voltak nálam, és be akartak érni, azok folytatták, és bőven leköröztek); amikbe később kezdtem bele, és nem volt gyors sikerélményem, azokat pedig inkább feladtam, teljesen elkeseredve, hogy mennyire “béna” vagyok hozzájuk.

Konkrétan húsz éves korom után tanultam meg, hogy egyáltalán hogy kell tanulni, és akkoriban jöttem rá, hogy ha küzdök valamiért, amiben elsőre nem voltak (akkora) sikereim, egy idő után elérhetem a céljaimat. De a mai napig ostorozom magam, ha hibázom, és nagyon nehezen maradok motivált.

#7

Azért feküdtem a padon, mert nem volt hova mennem. Volt, amikor a cuccaimmal ültem kint. De egyébként semmi közöd ehhez, szóval nem fogok belemenni a részletekbe.

Annak a jelentőségét pedig, hogy nem tudok megvenni egy energiaitalt, a 7-es kommentben elmagyaráztam. Aki egy 200 Ft-os terméket nem tud megvenni, az már a mélyszegenyéség felé táncol.

Az én pénztárcámban jelenleg 200 Ft sincsen. Gondolom, a tiédben van annyi. Szóval ne oszd nekem az észt, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. De megérdemelnéd, hogy se legyen 200 Ft-od, mert egy aljas ember vagy, aki nem képes átérezni más szenvedését. Rohadék.