Téged mi vesz/vett rá a tanulásra?

Semmi sem tudott. Nem nagyon tanultam. Ami a suliban a fejemben maradt. A gyengébbekből 2-3, a jobb tárgyakból 4-5 voltam. Ezért is nincs érettségim vagy egyetemi végzettségem. Önsorsrontó vagyok.

De úgy gondolom, hogy cél, a végeredmény jó motiváció lehet. Meg az, hogy szinte minden nap tanulj, hogy ne egyszerre kelljen sokat, mert attól nincs rosszabb. Esetleg egy heti tervet készíteni, ha az olyasmit szereted. Minden napra beosztani, hogy 1-2 óra egyik tárgy, 1-2 óra másik tárgy.

Valahogy nem azt látom, hogy a gyári munkások sírva menekülnének egyetemre azzal az indokkal, hogy nem szeretnének alja munkát végezni. Másrészről a diploma hiánya nem jelenti azt, hogy csak takarító, gyári munkás lehetsz. Így "az elmegyek f*s munkát végezni, hogy majd ebből merítsek erőt", nem sokaknál működik. Főleg úgy nem, hogy ha nem lelkesít különösebben az, amit tanulsz, akkor a munkahelyeid minimum unalmasnak fogod találni és semmi örömed nem lesz benne. Nyűg lesz az egész és a péntek délutánokat várva fogod végiggürizni a napi nyolc órát. Ebből a szempontból pedig érthető és tök logikus, hogy miért nem vagy motivált.

Marad motivációnak az, hogy többet kereshetsz és kevésbé robbansz le egészségügyileg. Vagy még ez sem, ha diploma nélkül is végezhetsz szellemi munkát és lehet jó fizetésed, ha nem is olyan jó, mint diplomával.

Ezen felül szoktak tenni olyan kijelentéseket, hogy a ​diploma elfér a fiókban, nem kér enni... Csak épp ezzel azt mondom, hogy a diplomám megléte semmit sem fog elvenni és hozzáadni az életemhez. Csak fenntartom annak lehetőségét, hogy TALÁN egyszer jó lesz, TALÁN majd ki tudja mikor (lehet sosem), hálás leszek azért, hogy lediplomáztam. Bolond az, akit az "elfér a zsebemben" és a "talán majd" típusú kijelentések motiválni tudnak.

Ha diploma kell ahhoz, amivel foglalkozni szeretnél, és tudod, hogy nem éhbérért kell majd dolgoznod, az ad igazi motiváció. Mert azzal foglalkozhatsz, amivel szívesen csinálsz és éhen dögleni sem fogsz emellett.