Mit kezdjek magammal?

22 éves fiú vagyok, eléggé elvesztem az utóbbi 4 évben. 5 évet dolgoztam gyárban, most 3 hónapja munkanélküli vagyok, és nem szeretnék, illetve nem tudnék a mentális egészségem károsodása nélkül hasonló robotmunkát végezni, vagy egyszerre 3-4 munkakörben teljesíteni 3 műszakban. A barátaimat elvesztettem, teljesen elidegenedtem az emberektől a munkám és az ottani társak viselkedése miatt, mégis szeretnék ismerkedni. De annyira elbizonytalanodtam mindennel, még saját magammal kapcsolatban is, hogy egyszerűen nem bízok meg senkiben, és nem tudok bizalmat megelőlegezni senkinek, még a környezetemben élőknek, családtagoknak sem.

Van 2-3 milliós megtakarításom, nem nagyon költekeztem, csak azt vettem, amit szükséges volt, ház felújítás, háztartásigépek cseréje, kertigépek, stb. Anyámmal élek, de a háztartást inkább én vezetem, mert ő az élettársával él. Boltba ő jár, én is szoktam, de a szorongásom miatt nem gyakran, és szinte sehova nem megyek, csak olyan időpontokban és helyekre, ahol tudom, hogy kevesen vannak.

A nagyszüleim, főleg nagyanyám alkoholista, ez is eléggé megvisel lelkileg és bosszant, ami miatt már nem is szívesen látogatom őket. Keresztapám szintén alkoholista, aki megkeseríti a családja mindennapjait. Gyakran álmodok velük rosszat, most ezt nem részletezném, mert annyira nem fontos.

Gondolkodtam azon, hogy költözni kéne, de ennyire labilis állapotban úgy érzem, nem tudok jó döntést hozni. Pár hónapja elkezdtem egy fizetős tanfolyamot, amit 1 hónap után abbahagytam, mert nem éreztem magam elég jónak magam benne, azzal is csak szenvedtem, hiába öltem bele órákat tanulásba.

Szóval igazából semmi elképzelésem nincs a jövőre tekintettel, ami volt, abból kibekkeltem. Ha tanulni akarok, már nem tudom, mihez kezdjek. Gyerekként nagyon jól rajzoltam, de fogalmam sincs, hogy erre tudnék e karriert építeni, vagy hogy akarok-e, de mindenképp olyan tudásra és munkára van szükségem, ahol nagyon kevés emberrel kell érintkeznem, vagy olyan környezetben dolgoznom és olyat, aminek látom értelmét, és a társaim sem degradálnak le a saját nyomorult élethelyzetüket elfeledve arra a kis időre, amíg belém rúgnak, de ha visszarúgok még én érzem magam rosszul. Nem szeretem a konfliktust senkivel, és jelen helyzetben nincs is erre szükségem.

Tanácsokra lenne szükségem, hogy tudjak változtatni ezen a helyzeten.