Teljesen szét vagyok csúszva. Hogyan változtassak rajta?
18 éves végzős vagyok, kezdek nagyon mélyre süllyedni... Nem tudom hogyan tudnék változtatni rajta.
Tavaly jeles bizonyítványt produkáltam, idén szinte az összes tantárgyamból közepes vagyok. Semmi motivációm nincsen a tanuláshoz, pedig tavaly becsületesen készültem online oktatás alatt is minden órámra. Volt célom, pontosabban még most is van, csak halványodott.
Tudtam hova szeretnék továbbtanulni, még most is áll, de már nagyon nem érzem úgy, hogy azt nekem találták ki. Kétségbe is vagyok esve, hogy pont most nem tudom mi legyen, pont a felvételi előtt.
Azt is észrevettem magamon, hogy mostanában folyamatosan szorongok. Maximalista vagyok, és nehezen tudom elfogadni ha a dolgok nem pont úgy alakulnak ahogy én azt elterveztem. Mivel a jegyeimen nem látszik a maximalizmusom, minden tanár kérdezgeti hogy mi van velem, de normális választ nem tudok rá adni, mert én magam sem értem.
Vannak haverjaim, barátaim nem nagyon... Mostanában hiányolom is hogy legyen valakim. Körülöttem mindenkinek van/volt már barátja, én meg itt vagyok 18 évesen úgy, hogy első csókom se volt még. Lehet hogy ez is közrejátszik az állapotomon?
Volt olyan nap, amikor az ágyból sem akartam kikelni. Egyszerűen nem volt erőm hozzá. Nem tudom hogy ez hogy lehetséges...😅 Sokszor azt is elképzeltem hogy milyen meghalni. Vagy hogy én hogyan fogok majd elhunyn: kilépek az utcára és elüt egy autó, vagy én magam vágom el a torkomat. Ez normális?! Eszem ágában sincs itt hagyni a Földet, főleg ilyen korán, szóval nem tudom miért jutnak ilyen dolgok az eszembe. Talán puszta kíváncsiságból? Ti is szoktatok ilyen dolgokon agyalni?
Anyukámmal is próbáltam már beszélni, főleg arról, hogy mostanában esténként mindig sírva alszom el, és nem tudom miért. Szerinte az a legnagyobb problémám hogy nincsen problémám. Azt is megemlítette, hogy persze ha itt lenne a II. világháború, nem kreálnék magamnak problémákat.
Eddig én magam is ezt gondoltam, hogy jó dolgomban nem tudok mihez kezdeni, de most már tényleg érzem hogy elfajulnak ezek a dolgok.
Sajnos apukámmal már nem tudom megbeszélni ezeket a dolgokat, de ő valahogy mindig megértett. Anyu nem...
Veletek is volt már hasonló probléma? Mi segített nektek?
válasza:Irány a pszichológus és mutasd meg neki a kiírt kérdésed.
29/F
válasza: válasza:Köszönöm a válszokat!
#1: Jó ötlet. Lehet felkeresem az iskola pszichológust.
#2: Már próbáltam elhagyni, de nem ment. Szó szerint a részem ez a tulajdonság. Gyomorfekéllyel küzdöttem a sok stressz miatt, amiatt, hogy folyamatosan jól akartam teljesíteni. Háziorvosom mondta hogy menjek el pszichológushoz, de odáig nem jutottam el. Volt egy nagyobb törés a családban és valahogy "elmaradt" az az alkalom.
Viszont holnap felkeresem az iskolában.
válasza:Szia,
Huh nagyon emlékeztetsz a 18 éves önmagamra. Én is irtó maximalista voltam, szorongtam, nekem is voltak öngyilkos gondolataim és 17 éves koromtól alkohol problémáim is.(mostmár nincsen)
Én nem sokkal vagyok idősebb nálad 21 éves vagyok, viszont ha vissza mehetnék az időben rengeteg mindent tanácsolnék magamnak. Gimiben végig jeles bizonyitványom volt, felvettek az elsőnek megjelőlt egyetemre is, amit végűl otthagytam. (Szorongás és az egyetem színvonala miatt.)
Az első tanácsom az lenne, hogy marhára ne érdekeljen az átlagod. Ez nem azt jelenti, hogy ne tanulj, hanem azt, hogy a megfelelő tantárgyakra fókuszálj, a többi pedig ne érdekeljen, tökéletes a kettes. Soha senki nem fogja megnézni a jegyeidet, és egy buksi simi a családtól " jaj, de ügyes az én pici lányom, hát milyen szép ez a bizonyítvány" nem ér annyit, hogy elcsezd a tini éveid és az egészséged. Tanulj nyelveket, koncentalj az érettségi tantárgyaidra és azokra amiben otthon érzed magad.
A második tanácsom az lenne, hogy ne ragaszkodj annyira az egyetemhez. Én anno teljesen megvoltam győzőve arról, hogy csak diplomával lehet jól keresni és ez egy fontos, nélkülözhetetlen dolog a mai világba. Na hát ma már csak nevetek ezeken. Nem kell diploma ahhoz, hogy jó fizetésed legyen. Volt már olyan munkahelyem, ami teljesen eltér a szakmámtól, ahova tényleg mindenfajta képzettség nélkül mentem és lazán megkerestem nettó 240-et, ami nem olyan rossz pénz. Versenyképes szakmával lehet többet fogsz tudni keresni, mint egy diplomával, valamint korábban is elkezdhetsz dolgozni. Ja és véletlenűl se hidd azt, hogy az egyetemen jobban oktatnak, mint a gimiben, mert sajnos ott is nagyon gáz a helyzet. (Tisztelet a kivételnek)
A harmadik tanácsom az, hogy egyszerűen csak engedd el a stresszt, mert hamarosan rá fogsz jönni, hogy a semmin idegeskedted szét magad. Semmi baj nincs, ha nem vesznek fel, de ha fel is vesznek nyugodtan passziváltathatsz, nem muszáj rögtön elkezdeni. Kihagyhatsz egy évet (nekem ezt nem engedték anno, pedig nagyon kellett volna az az egy év), közben dolgozhatsz, elvégezhetsz képzéseket akár, kicsit kostólj bele a való életben, aztán majd eldöntöd merre mész. Tanulni mindig lehet, csak az a fontos, hogy tudjuk nagyjából miben vagyunk erősek, tehetségesek. Nyugodj meg, minden rendben lesz! Sok sikert az érettségihez, azt sem kell túlparázni! ;)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!