Mi értelme van úgy élni, hogy alig van boldogság az életben?

Amire igazán vágyok, az soha nem valósul meg. Nem tudok "filmszerű" életet élni, ahol teljesülnek azok a szituációk, amiket szeretnék. Pl. van egy exem, akivel szeretnék még egyszer az életben őszintén beszélni, de nem tudom megvalósítani. Meg szeretnék egy olyan táborban részt venni, ahol jó társaság jön össze, és mindenféle őrült dolgok történnek, mint amikor kamasz az ember, vagy házibuliba menni. Vagy egy őszinte kapcsolatot egy olyan lánnyal, aki igazán tetszik. Ezek mind emberekkel kapcsolatos vágyak, de nem tudom őket beteljesíteni. Ha ilyen unalmas lesz a felnőtt lét, mint eddig volt, akkor inkább felkötöm magam. Minek úgy élni, hogy soha nem éled az életet igazán, és nincsenek élményeid?