Mitől lehet hogy sok mindenről le akarok szokni?

Leírom, de készüljetek fel, hogy nagyon fogtok nevetni. :)

Én az emberi kapcsolatokról akarok leszokni.

Nemrég dolgoztam valakivel egy munkán és túl sokat osztottam meg magamról, ami neki kellemetlen volt kevés ismeretség után, plusz munkakapcsolatban nem is illik megosztani. Ráadásul ő egy elfoglalt valaki, nem is magyar, 3 ország között utazik, szóval nem volt jó, hogy energiát szívtam el szegénytől. Ezért lelkiismeret-furdalásom is van, hiszen jó ember, aki segíteni akart én meg a pszichológusomnak használtam. Az illető elmenekült és bevont másokat is az ügyünkbe, ami reprezentálja, hogy mennyire kellemetlenül érezte és érzi magát miattam és most ott tartok, hogy két helyen is nemkívánatos személy lettem, de megérdemlem a büntetést.

Rájöttem, azért avanzsáltam őt a pszichológusommá, mert kevés emberi kapcsolatom van. Mondták már nekem, hogy mit érzem magam magányosnak, ha van 2 kutyám és sokáig én is a kutyáimba kapaszkodtam bele, de úgy éreztem, kellenek emberek is, akikkel beszélgetek. Ezért elkezdtem ismerkedni az interneten, de mindenhol ugyanazt tapasztaltam; felszínes beszélgetések és utána semmi.

Gondoltam, van sok ismerősöm, akiket korábbi munkahelyekről vagy aktuális munkahelyről ismerek, emellett ott vannak a régi iskolatársak vagy azok akikkel egykor nagy barátok voltunk, csak a mozgalmas mindennapok és a más utak elsodortak egymás mellől. Írtam nekik, kérdeztem a hogy létük felől. Én is 1-2 mondatban elmeséltem, hogy jól vagyok és itt ki is merültek a beszélgetések. Voltak programok beszervezve nekem, múzeum, operaház, stb., különböző embereket kérdeztem, hogy volna e kedvük eljönni. Nem ért rá senki.

Megértettem, hogy egy bizonyos kor fölött az embereknek megvan a kis életük, a saját baráti társaságuk, a családjuk, akikkel szeretnék a szabadidejüket tölteni és terhes nekik ebből a szabadidőből olyanra áldozni, akivel régóta nem beszéltek. Ez természetes és nincs benne semmi rossz.

Ebből adódóan rá kellett jönnöm, hogy nem az emberi kapcsolatok kellenek nekem, hanem az, hogy képes legyek saját magam generálni az energiámat. Az, hogy sikereket érek el a kutyáim nevelésében, sok energiát ad, de kell az, hogy eljárjak, utazzak vagy programokra járjak.

Amióta ezt csinálom, azóta némiképp gazdagabbnak érzem az életemet és egyre kevésbé vágyok arra, hogy az emberi kapcsolatokban keressem a támaszt.

Sőt, aminap le is szedtem magam Instagramról és Facebookról. Inaktiváltam a profiljaimat, hiszen nem éreztem szükségét annak, hogy publikusan megosszam, hogy merre járok, mit csinálok, másrészről rájöttem, az egész olyan mesterkélt. Az ember már alig oszt meg magáról valamit, én pedig azzal a céllal váltam ezeken a platformokon az ismerősükké, hogy tudjak róluk, mi van velük azóta, hogy elváltak az útjaink de pont ez nem teljesül.