Mikor fog a huszonéves korosztály végre leszokni a nagy önmegvalósításról?

#41

Meg. Miért ne tenném? Ez nem a sötét középkor, hogy a 13 éves kiscsajt odaadják neked 40 évesen, hogy te uralkodj felette. Igen, lehet, hogy te lennél neki a 20-ik, de lehet, hogy ő is melletted találná meg a boldogságot és te is mellette. Sosem tudhatod ezt meg, amíg nem próbálod ki. Túlságosan ragaszkodsz egy idealizált nő képéhez sajnos.

A Maslow-piramis csúcsa az önmegvalósítás...

Mi egyetemen tanuljuk azt, hogy minden embernek az a célja, hogy elérje azt, de sokan sajnos az alsóbb szinteken ragadnak.

Mégis kivel foglalkozzanak? Alapvetően az individualizmust nem pártolom, de amíg valaki empatikus és nem bánt másokat, miért is baj, hogy saját magát helyezi előtérbe? Ez egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy valaki antiszociális.

Vagy az miért baj, ha bizonyos lányokat nem érdekel a párkapcsolat?

Önmegvalósítás, vagy legalábbis a céljaid eléréséért tett erőfeszítések nélkül az életnek tkp. semmi értelme... ez a szomorú, sivár valóság.

Röviden, és tömören, a vallás szerepe lecsökkent a nyugati országokban, óriási fejlődésen mentek át a tudományok, technológia, és... az emberek rájöttek, hogy gyakorlatilag az életnek semmi értelme, ha nem adnak neki.

Ezért lett énközpontú a világ, és ezt teljesen meg is tudom érteni...

Azt hiszem értem, hogy mire gondolsz és egyet is értek vele csak talán máshogyan fogalmaztam volna meg. Szerintem nem az önmegvalósítás a probléma (sőt, szerintem az egy tök jó dolog, hogy erre ma nagyobb hangsúlyt fektetünk, bár ennek is van már egy toxic vetülete), hanem inkább az ahogyan ezt sokan (szerintem) félreértelmezik, kicsavarják. Én azt tapasztalom, hogy a magam korosztályában - a fiatal huszonévesekről beszélek - nagyon sok a törtető, erőszakos, követelőző, önző, egoista, telhetetlen, túlságosan büszke és hiú, szűklátókörű, empátia nélküli, alkalmazkodásra és kompromisszumokra képtelen stb. ember, akik számára minden csak saját magukról és a versengésről szól. Azzal semmi probléma nincsen, ha valaki tudatos, előre tervez, céljai vannak, elszánt, magabiztos, tehetséges, sikereket ér el stb., nem erről beszélek. Hanem arról, hogy szerintem az már nem egészséges mikor valakinek csak az lebeg a szeme előtt, hogy mindenáron ő legyen a középpontban, ő mindent megkapjon, ő mindent elérjen, ő legyen a legjobb vagy a legszebb stb., és azt gondolja, hogy ő az origo, csak az ő gondolkodásmódja és a viselkedési formái a normálisak, mindig neki van igaza és így tovább. Pláne, ha közben másokat bánt, eltipor, átver, kihasznál, semmibe vesz stb. a cél érdekében. Szerintem pedig ez kifejezetten káros az emberi kapcsolatokat vagy akár a személyiségfejlődést tekintve.

Én nagyon sokszor találom magam szemben azzal, hogy pl. valakivel nem tudok egyről a kettőre jutni és nem tudunk megbeszélni egy problémát vagy csak szimplán beszélgetni mert a másik nem képes kitekinteni a saját kis buborékán túlra, nem tudja megérteni és elfogadni a más perspektívákat, a más tapasztalatokat vagy az ellenvéleményeket… ilyenkor jön az, hogy megsértődnek, mindenkit elmondanak minden hülyének, hangosan affektálva kiabálnak stb. Nagyon nehéz valós, tartós, érzelmeken alapuló kapcsolatokat is teremteni pont ezek miatt legyen szó barátságról vagy párkapcsolatról, mert sokan már itt is azt keresik, hogy számukra milyen előnyökkel járhat az adott kapcsolat, hogyan tudnak belőle profitálni vagy adott esetben hogyan szabaduljanak meg a “koloncoktól”. Például engem sokan kihasználtak a tanulmányaik miatt (hogy majd én segítek, majd én elmagyarázom, majd odaadom a házit, majd elküldöm a jegyzetet, majd súgok a vizsgán stb.) vagy az is jellemző hogy akkor van rám szükség mikor az illető éppen összeveszett a pasijával, meg kell hallgatni, el kell kísérni valahova, valamiben segíteni kell stb., de van olyan barátom akit azért zártak ki egy adott baráti körből mert szép és szerintük elterelte róluk a figyelmet és “ellopta a showt” és nem tudtak mellette érvényesülni, van akit pont azért kerültek el mert túlsúlyos és szégyellték, van több olyan lány szaktársam aki bevallottan azért keresett direkt tehetősebb külföldi barátot hogy neki köszönhetően tudjon sokat utazni, nekik ez volt a legfontosabb szempont. Most nem akarok még felsorolni egy rakat példát, de egyetemi közegben és a korosztályomban kimondottan sok ilyennel találkozom sajnos, holott azt gondoltam, hogy “az átlag egyetemista fiatal” inkább nyitott, kíváncsi, elfogadó, jóindulatú, fogékony az újra, segítőkész, empatikus, flexibilis stb. és háttérbe szorulnak a felszínes, érdek és egó irányította dolgok. Nagy csalódás volt rájönni, hogy nem.