Mikor fog a huszonéves korosztály végre leszokni a nagy önmegvalósításról?

Őszintén nem értem, hogy mi a problémád, pláne, hogy ez egy elég szubjektív dolog. Mindenkinek egy élete van, azt igenis élje úgy, ahogy ő szeretné és ossza be úgy, ahogy ő szeretné. Amíg nem árt vele másnak, egy rossz szavad nem lehet rá. Mindenkinek másból állnak a prioritásai.

Nálam az önmegvalósítás a munkámból, a hobbijaimból, a tanulásból az utazásaimból és a szeretteimmel való időtöltésből áll, utóbbihoz kapcsolódóan tervezek családot alapítani a párommal. Valahogy nálam sose ütötte a szociális élet és a felsorolt például egymást, sőt, épp ellenkezőleg, ezek által tettem szert a legjobb barátaim nagy részére.

A párkeresés kapcsán pedig magamból kiindulva sose kerestem párt, mert úgy voltam vele, hogy előbb-utóbb úgyis szembejön egy olyan srác, akivel megéri párkapcsolatban lenni és így is lett. Nem kívánhatnék nála jobbat, de tegyük hozzá, hogy igenis van olyan, amikor valakinek nincs ideje arra, hogy érdemi kapcsolatot tartson fenn. Egy barátnőm sebésznek tanul és mellette versenyszerűen vív és nincs ideje párkapcsolatra és jól az arcodba nevetne, ha azt mondanád neki, hogy lenne ideje, ha szeretné.

Egyetem mellett nekem se volt párkapcsolatom részben mert nem találkoztam olyannal, akivel el tudtam volna képzelni, másrészt mert nem lett volna rá annyi időm, mint szerettem volna. A tanulás mellett egy budapesti múzeumban dolgoztam, ahova csak azért kerültem be, mert jól beszéltem nyelveket és az egyik magasabb beosztású vezető emlékezett rám, mert gyerekként sokszor jártam oda különböző táborokban. Amikor pedig három éve kijöttem külföldre, kaptam tőlük egy jó ajánlólevelet, így viszonylag hamar találtam állást.

Az, ha valakinek nehéz a társkeresés, illetve a barátkozás alapvetően magánprobléma, de tagadhatatlanul vannak általános tendenciák. Én magamon azt vettem észre, hogy egyre könnyebben alakítok ki mély barátságokat, ugyanis egyre több helyre járok el, egyre több lehetőségem van hasonló érdeklődésű emberekkel találkozni. Jelenleg is nálam lakik egy barátnőm, akit kidobott a barátja, de nem szeretne visszamenni Dél-Koreába.

Te vagy az egyetlen biztos pont az életedben, ezért igenis te vagy az elsődleges, utána jön a család, a barátok, szeretett ismerősök és csapattársak és lehetne sorolni. Egy szerető család, pár, barát pont arra fog ösztönözni, hogy elérd a céljaidat, nem arra, hogy csendben tűrd, ahogy mások törtetnek előre. Hogy mást ne mondjak, a párommal mindketten művészi pályán vagyunk és egymásnak vagyunk a motivációi és nem egyszer mi hoztuk össze a másikat egy fontos szakemberrel.

26/N

#23

Egy párkapcsolat fantasztikus dolog, de nem fogja megoldani a problémáidat. Ha szingliként problémád van egy bizonyos dologgal, akkor ez a probléma párkapcsolatban is meglesz, az egyedüli, amire megoldást jelent, az a szingliség.

26/N

#23

21-es vagyok. Ez, még mindig nem az önmegvalósítás hibája. Jelenleg az emberek zárkózottabbak, mint régen. De ez nem azért van, mert mindenki a politikusi karrierjét építi. Persze, van egy réteg, aki annyira bele van fásulva, hogy semmi másal nem foglalkozik, de ez a kisebb százalék. A nagy része ismerkedik, csak nehezebben, mint régen.

A párkeresős példával nem értek egyet. Most ha minden időm a társkereséssel töltöm, akkor azzal mivel teszek hozzá bármilyen közösséghez? Pont a saját boldogságomra és életemre fókuszolok ott is, mégha közelebb is akarok kerülni egy konkrét emberhez közben. Ez is egyfajta önmegvalósítás. Vagy ha távolabb megyünk, és egyből a családalapításról és a gyerekvállalásról beszélünk, ami mondjuk jó az adott nemzetállamnak, attól még ez is az önmegvalósítás része. Sokan a szülőlétben bontakoznak ki és ez ad az életüknek értelmet.

Nekem speciel sosem volt probléma segítséget kérni az egyetemen, mindig ott voltunk egymásnak. Szerintem itt szimplán neked van csak problémád az emberi kapcsolatok kialakításával (nem vagy ezzel egyedül persze) és ezt vetíted rá az egész társadalomra.

#27

Pedig így van, magam körül így láttam. Egy pár segíthet leküzdeni bizonyos akadályokat, de nem jelenti azt, hogy a puszta léte is elég ahhoz, hogy az adott probléma eltűnjön.

Másrészt miért az önmegvalósítást okolod (láthatóan)? Ez alapvetően egy pozitív dolog, nem jelent automatikusan önzőséget vagy rosszindulatot, sőt.

26/N