Van olyan, hogy valakinek a szeretetlenség a "szeretetnyelve"?
Nem tudok szeretetkapcsolatot kialakítani. Nem is nagyon volt soha. Arra jöttem rá, hogy nekem ez kényelmetlen, fura érzés, ha valaki így akarna közeledni hozzám. Talán azt is hiszem, hogy amúgy se érdemlem meg. Meg hogy nem valódi az egész.
Hogy lehet ezt átírni felnőttkorban?
(Nem nő vagyok, nem kérek privátban ajánlatokat)
válasza:
válasza:Ez nem szeretetnyelv, hanem lelki problémáid vannak, amik talán gyerekkorból erednek. Szakember biztosan tudna segíteni...
Nálam is így van valahogy, de inkább azt érzem, hogy nem is igazán akarom, hogy ez változzon.
30/N
válasza: válasza:Csak azért kommentelek, mert engem is érdekel ez. Így belegondolva, hasonló vagyok én is. Csak én nem is érzem szükségét, nincs igényem a kialakításra sem. Ezért csak agonizálok évek óta, hogy lenne-e értelme egyáltalán szakemberhez fordulni. Csak emiatt nyilván nem
(És mielőbb bárki megkérdezni, normális gyerekkorom volt)
válasza:Nem létezik, pláne hogy ezek a szeretetnyelvek csak a pszeudotudományhoz tartoznak.
Nincsenek akademiailag elismerve még a közhelyesebb szeretetnyelvek sem, mint a fizikai érintés, ajándékadás, vagy együtt töltött idő.
Nem vagyok hozzáértő, csak egy tipikus gyk-s fotelpszichológus, de sztem valami társas/kapcsolatteremtési fejlődési rendellenességed van.
Borderline-os vagyok elvileg. Eddig egy pszichológus sem tudott velem mit kezdeni. Valahogy az nem megy, hogy magamból merítsek erőt és a magam jogán csináljak dolgokat; arra vágyom, hogy valaki megmondja, mit tegyek. Nem bírom magam motiválni.
Gyerekkorom amúgy annyi volt, hogy nem nagyon foglalkoztak velem. Egy darabig igen, azután nem. Inkább csak elvárások voltak, de hogy mik voltak az igényeim, meg mire lett volna szükségem, az nem érdekelt senkit. Nem állt mellettem se barát, se barátnő. Ezért nem ismerem igazából, milyen a jól funkcionáló közeli kapcsolat.
válasza:6 - ne terheld magad. A "jól funkcionáló közeli kapcsolat" -nak nincs leírható (és követhető) definíciója.
A "közeli" rész talán annyiban megfogható, hogy érzed valahol az elméd kellős közepén őt, és ez a rész "bizsereg", amikor hiányzik, nélkülözöd, neheztelsz rá, örülsz neki, megsértődsz vagy épp megbocsájtasz, azaz érzel iránta emberileg valami pozitívumot. Majdnem, mint a negatív, csak ott ellenkező előjellel működik minden. Szar annak a pszichológusnak, aki megpróbálja elmagyarázni az érzelmeket... lehet kertésznek jobb lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!