Milyen érzés, amikor senki nem áll ki melletted?

ilyenkor csak figyelj és hallgass..

és ami fő sz.rj az egészre..

1 éve én is így voltam. lelkileg padlóra kerültem egy másik ok miatt és néhány hétig szarul voltam. hát na, paraszt voltam és visszautasító de nem ezt érdemeltem volna. végülis összeszedtem magam valamennyire. még mindig nagyon fájt, nagyon rossz volt és depresszív hangulatom volt de már kicsit jobb volt. és akkor elkezdtem megint barátkozóvá válni.. szartak rám, a családom, a "barátaim".... az első időszakban elég jól tudtam kezelni (a helyzethez képest), váltottam témát, társaságot.. aztán rájöttem.. nagyon szar... és kapálództam valaki iránt hogy foglalkozzon velem.. csak egy ölelésre vágytam.. valakire aki felébreszt a rémálomból..

rájöttem hogy ez nem fog egyből megoldódni.. a családom akkor már eltávolodott tőlem.. szóval összeírtam a legbelső, legmegbízhatóbb, legjobb ismerősi körömet.. és volt valaki aki segített, aki átölelt.. Felszabadító, hihetetlen jó érzés volt végre valaki.. 2 évig voltam teljesen magam alatt de az ő segítségével 1 év alatt visszarázódtam. azóta nagyon jól vagyok, azzal az ismerősömmel elválaszthatatlanok vagyunk, nagyon szeretem és ő is engem.

a családommal semleges kapcsolatom van, azokat a régi "barátokat" meg ott hagytam. Most ha baráti kapcsolatot akarok kialakítani, sokkal jobban odafigyelek az emberekre hogy megfelelőt válasszak és minőségibb kapcsolatot ápolok velük. DE AMI MÉG FONTOSABB: MAGAMMAL SOKAT FOGLALKOZOK, SZERETEM MAGAM.

Keress te is valakit, kapaszkodóként. nekem így sikerült. sok szerencsét kívánok

19l