Hogy dolgozzam fel, hogy testvéremnek minden sikerül, miközben nekem semmi?

Nem irígy vagyok, hanem szomorú. Ő az összes jó gént örökölte a szüleinktől, én az összes rosszat. Neki mindig szerencséje van mindenben, nekem mindig pechem. Minimális energia befektetéssel maximális sikereket ér el, én maximális befektetéssel semmit. Nem 1-1 esetről van szó, az egész életünk ilyen. Ha pl nekem ellopják a kocsimat, akkor neki az apósa ad egyet ajándékba (ez csak példa). Ha bármi eseményből 100 ember semlegesen fog kijönni, 1 marha jól, és 1 marha rosszul, akkor a két szélsőség mi leszünk. Én nagyon sokat tanultam, nagyon igyekszem, és semmi nem sikerül. Ő kb szarik mindenre, sodródik az árral, és mindig jól jön ki a dolgokból. Szó szerint az ölébe hullanak a dolgok, én meg vért izzadok egy kifliért is. Kérdeztem őt, h mi a titka, azt mondta semmi, és nevetett, miközben én sírni tudtam volna. Örülök, h jól van, az a bajom, h én nem. Megkeseredtem, elegem van a kínlódásból, egyszerűen igazságtalan ez így. Nem változtatni akarok rajta, hanem valahogy elfogadni, feldolgozni. Köszönöm ha elolvastad, és tudsz is rá vmi értelmeset mondani.