Mely tulajdonság idegesít titeket egy pénztárosban? Illetve minek örültök?

Nem szeretem, ha:

- nem köszön;

- látja, hogy kilométeres sor áll, de ő leáll beszélgetni meg nevetgélni (nem két szóra);

- dobálja a lehúzott gyümölcsöt/zöldséget;

- nem forgatja felém a bankkártya-terminált, így nem látom, mennyit akar lehúzni - ekkor én elforgatom magam felé, de ennek persze nem örül.

Hirtelen ezek jutottak eszembe.

Mikor nem köszönnek. Sajnos egyre több ilyen eladó van az élelmiszerboltokban. Az a legrosszabb, mikor én köszönök, ő meg rám sem néz.

N

Voltam én is pénztáros, ott tudsz fejlődni, ha keresel valami kevésbé lélekölő melót. A vásárlóknak úgy sem fogsz tudni soha megfelelni, mert mindig fog jönni 1-2 aki az élő fába is bele fog kötni, hiába mosolyogsz te a legszebben és veszed elő a legkedvesebb éned. Én is próbáltam rendes lenni velük, hát ne tudd meg mit kaptam cserébe... Nagyobb multiknál meg aztán pláne...

Ha rám hallgatsz akkor ne fejlődni akarj egy olyan szakmában ahol nincs előre lépési lehetőség (és gondolom nem innen akarsz majd nyugdíjba se menni), hanem elviselhetőbbé tenni magadnak. Az első hetek jók voltak nekem is, mert nem jött túl sok bunkó és türelmem is volt hozzájuk, de ahogy teltek a hónapok úgy kezdtem el egyre jobban unni az egészet és egyre jobban ideges lenni a sok gyökér vásárló miatt. Jó példa az #1-es, aki szerint mindig jó fejnek és mosolygósnak kell lenned, pedig nem lehet mindig jó kedve senkinek sem. Na meg zavarja, ha lassan adsz vissza... Mintha akkora nagy dolog lenne az a 1-2 mp plusz amit a boltban tölt... És akkor ennél extrémebb elvárások is lesznek majd feléd, mert ugye a vevők az elsők (legalábbis szerintük). Én is elkövettem a vevő az első hibát, aztán amíg nekem az önbecsülésembe tapostak a vevők folyamatosan addig csak a cégnek lett előnye ebből, nem én kaptam több fizut...

Látod, már le is pontoztak. Sajnos az emberek amíg nem kerülnek be ők maguk is ilyen munkakörbe addig nem tudják megérteni, hogy mondjuk az adott pénztáros aznap már a 500. embernek köszönt és már nincs ereje mosolyogni és köszönni, vagy, hogy éppen az előbb kapott egy hatalmas lebaszást és nem tud kedves lenni. Na meg nekem sokszor volt, hogy olyan bunkón beszéltek velem, hogy azt a következő vásárlóig nem tudtam "kiheverni". De az embereknek csak annyi jut el a tudatáig, hogy Ő a legfontosabb, az Ő problémája a legnagyobb és ha hosszú a sor előtte akkor képes neked rontani. Ha neki nem köszönnek akkor megy a hiszti, de a pénztárosoknak az emberek fele akkor se köszön, ha előre köszönsz neki. De az már nem számít, a másik helyzetébe senki se akar belegondolni... Én konkrétan ebbe a munkakörbe gyűlöltem meg az embereket.

Akkor nagyon bátorítalak, hogy menj el valami esti suliba ahol 2-essel mindenkit átrugdosnak, mert az is jobb ennél. Nekem is anno így lett meg az érettségim és most már másik szakmát tanulok épp.