Más is érzi úgy, hogy a koronavírus óta beszűkültek az emberi kapcsolatai?

Sajnos én is ezt érzem. Tavaly büszke voltam magamra, mert a szociális életem szinte virágzott. (És ezt most introvertáltként írom.) Sokakkal újra felvettük a kapcsolatot, nagyon sokat beszélgettünk, és találkozások is egész rendszeresen voltak. Ezzel szemben most..

Idén egy kezemen meg tudom számolni hányszor találkoztam a barátaimmal, valamint közülük egy valakivel beszélünk rendszeresen, különben elvétve még 2-3 emberrel. Nagyon passzív lett mindenki, egyre kevesebbszer és kevesebbet írnak és egyre inkább távolodunk egymástól. Viszont nem csak a vírus okolandó emiatt, mivel tavaly ősszel kezdtük az egyetemet és elég szépen szétszóródtunk. Várható volt, de azt hittem többi idő kell majd ennek..

Szak- és csoporttársakkal neten próbáltam beszélgetni, élőben szinte semmire nem volt elég a 1,5 hónap, írásban viszont nagyon passzívak voltak és utána már nem is erőltettem a dolgot.

Nem tudom, lesz-e valaha olyan, mint a vírus előtt, de remélem, hogy a jelenléti oktatás kicsit helyre rántja a szociális életem.

Én szerintem mindenki megtapaztalhatta ,és még szerintem fogja is hogy az egyik legnagyobb gyilkos a magány.

Az ember ha egyedűl van elöbb utóbb megőrűl majd meghal.

Most képzeljétek el az időseket akik egyedűl maradtak unoka minden nélkül+ őket oltották előszőr ,csodálkoznék ha sokáig bírnák ezt a pszichés hadjáratot.

De mégegyszer a Félelem és a magány ől a vírus csak learatja a babérokat