Az miért van, hogy ma már egy gyerek megszülése, felnevelése az a nő számára kizárólag teher, hogy ebédet csinálni azt a konyhába zárással, rabszolgamunkával azonosítják?

16-os, ha fingod nincs a világról, mi a szrt okoskodsz?

Tudod: nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik vagy a hülye okoskodik ;)

"Az miért van, hogy ma már egy gyerek megszülése, felnevelése az a nő számára kizárólag teher, hogy ebédet csinálni azt a konyhába zárással, rabszolgamunkával azonosítják?"

A kérdésedben miért azt írod, hogy kizárólag? Ez azt feltételezi, hogy nincs már az országban boldog anya, aki örömmel neveli a gyermekét.

Ha egy nő nem ismeri fel a belső igényeit és külső nyomásra szül, az baj. Akkor az lesz kb, mint amit leírtál, hogy nyűg és szenvedés neki.

Ha ő maga jól érzi magát ebben a szerepben, akkor nem fogja sajnáltatni magát.

Szerintem a jelenség egy folyamat része. Nem alakult még ki sokaknál megfelelő kommunikáció és önbizalom, mert korábban a nők alárendelt szerepben voltak. Ezért ha valami nem tetszik vagy szenvedés a nőnek, akkor is belemegy (bár nem mindenki), mert nem meri nyíltan felvállalni a döntését, véleményét, és sértődöttséggel, sajnáltatással adja a férfiak tudtára a szenvedést. Az lenne az ideális, ha le lehetne ülni egymással szemben és egyenesen megbeszélni, ki mit szeretne, mire vágyik és mire nem.

Egymás hibáztatása nem viszi előre a párokat, családokat.

"szakértelemre hivatkozni - főleg feminista "szakértelemre" - bolsevista trükk."

Jézusom, tudod te mit írtál??? 🤣🤣🤣

Amúgy dednagyanyám jól otthagyta öreganyamat, hogy nevelje fel más, rokonnak lepasszolta szemrebbenés nélkül.

Csak hogy kissé megtörjem a babos szoknyás, cuki idillt :D

Csattogtam ám régen a pofonok, meg a fakanalak minden xarságért, nem volt ám ott akkora türelem a gyerekek iránt, mint manapság. Manapság már kevesebb háztartásban verik a gyereket, régen ez tök elfogadott volt. A kedves (déd)nagymamák gyakorlatilag hülyére verték sokszor a szüleinket XD

Nekem olyan visszás, mikor valaki olyanokat mond, hogy "X dolog tök jó, én nem akarom csinálni, de adott csoport miért nem csinálja?".

Az hitelesebb lenne, ha te is otthonülnél, és főzőcskéznél a párodra. Bár akkor meg empátiahiány lenne, hogy csak mert nekem jó, másoknak is.

Azt nem mondta senki, hogy ma ugyanúgy vannak elnyomva a nők, mint régen... szerencsére nem. Azért még vannak univerzálisan szexista megnyilvánulások (pl. annak ellenére, hogy elvileg törvénybe ütközik, simán megkérdezik sok munkahelyen a női jelöltektől, hogy mikor akarnak gyereket... férfiaktól érdekes módon nem kérdezgetik közvetve, hogy mikor akarnak a nőjükbe beleg...izni; sok helyen még mindig úgy vannak vele, hogy a főzés "a nő dóga", akkor is, ha ugyanannyit dolgozik, mint a férfi). De legalább most már nem nézi ki a társadalom azt a nőt annyira, aki válik, aki gyereket akar, aki elutasítja az első jöttmentet, aki akar tőle valamit; szavazhatnak, járhatnak egyetemre, egyre nagyobb esélyük van vezető pozícióra... ez mind remek fejlemény.

Nyilván van pár olyan nő is, akinek van eszköze arra, hogy kitörjön a finomabb elnyomási formák alól is... a jó külső a legkönnyebb módja, mert az egybitesebb pasiknál van rá kereslet kb. mindegy, milyen áron.

Kérdező, valóban indulatos kommentek is érkeztek. Csakhogy a kérdésed is annak gondolom. Mert elvárássá alakítottál egy választható dolgot, ami pedig a nő saját döntése.

Az alá-fölérendeltség témaköre is hatalmas indulatokat szül. Én értem, hogy te más szemszögből nézed, és mások a tapasztalataid, de akit rossz ért, mielőtt teljesen feldolgozná és megtanulna felelősséget vállalni magáért, és normálisan kommunikálni, előtte sok fázison átmegy, hibáztat, szenved, támad. Az én családomban sajnos nagy hagyománya volt a nők elnyomásának. Az anyám ismerte fel először, hogy felelősséget kell vállalnia magáért, meg kell erősödnie és kilépnie abból a romboló kapcsolatból, ahol folyton megalázzák. Itt nem csak férfiakról és nőkről van szó, egyénekről. A romboló kapcsolatok két emberből állnak. És igazad van, a nők is manipulálnak.

Azt gondolom, az erőszakosság sokszor önvédelem. Mivel a gyerekvállalás, házimunka stb. érzékeny téma, valóban elvárás volt korábban a nők felé, így indulattal tiltakoznak. Bennem is van egy ilyen irreális félelem az őseimet látva, hogy mi van, ha nem mondhatok nemet? Mi van, ha a rossz dolgokat rámeröltetik? Tehát ezek automatikus reakciók. A férfiaknak például az anyagi biztonság megteremtése olyan, ami hatalmas frusztrációt válthat ki, mi van, ha nem sikerül, ha nem elég, ha nem becsülnek meg?

Tehát részemről például butaság lenne kiírni egy olyan kérdést, hogy 'Miért nem tud vidáman megfelelő feltételeket biztosítani egy férfi az életünkhöz? Miért teher neki a családjáért dolgozni éjjel-nappal, ha én nevelem a gyereket és viszem a háztartást?' Ezt megteheti bármelyik férfi, ha neki megfelel, de felróni, ha nem tetszik a teljesítménye, a hozzáállása, hülyeség lenne.

Értelemszerűen olyan embert érdemes választani, akivel egyeznek az alapvető igények.

Igen, te döntöd el, hogy eljársz-e dolgozni és azt is, hogy besegítesz-e a házimunkában. Hiszen dönthetsz úgy is, hogy egyiket sem teszed. Következményei vannak, de nem erőszak.

A második részt pedig nem olvastad el akkor. Nem arról írtam, hogy női probléma lenne.