Az miért van, hogy ma már egy gyerek megszülése, felnevelése az a nő számára kizárólag teher, hogy ebédet csinálni azt a konyhába zárással, rabszolgamunkával azonosítják?

Nagymamámék földművesek voltak, nagymamám is kapált reggeltől estig, de 11 óra tájban lelépett ebédet főzni és délután 4-ig semmi más dolga nem volt, mint ebédet adni az urának és ebéd után mosogatni, pihenni kicsit az esti műszak előtt. A főzés alatt nagypapám dolgozott. Amúgy iszonyú kemény fizikai munka volt, de volt szabadidejük is arra, hogy éljenek.

Én munka mellett főztem, míg a páromnak munka mellett nem volt semmi dolga, a mosogatás is rám maradt. Neki volt ideje munka után fél évig nyelvet tanulni nulla háztartásvezetéssel, én soha nem tanulhattam úgy, hogy valaki átvegye a háztartást. Volt olyan, amikor a fősulit csináltam munka mellett, hogy kihajtott a penész az edényben 5 cm magasra, mire odajutottam, hogy elmossam vagy egyáltalán észrevegyem.

Lehet, hogy anyósom mintaháziasszony és sokat dolgozott ő is, de neki nem kellett a főzés, mosás, munka mellett még nyelvvizsgát is letennie, továbbképzésről továbbképzésre járnia, főiskolát elvégeznie...

Nekem elég volt, 10 év alatt totálisan kiégtem. Akartam tovább vinni a nagyszüleim mintáját, mert meg volt a varázsa a konyhában fővő étel illatának, de több bőrt rólam már nem lehet lenyúzni. Elismerem, most már a férjem legalább annyit vagy még több házimunkát is elvégez, mint én és pont most már időm is több lenne rá, bár megint tanulok munka mellett, de totálisan ki vagyok égve, nem tudok és nem akarok már főzni.

Az a baj, hogy egy nő manapság már legtöbbször akkor sem teheti meg, hogy otthon marad, ha anyagilag beleférne a családi kasszába. Mert a férfi nagyon rövid úton eljut oda, hogy a nő "nem csinál semmit" egész nap, csak "eltartatja magát". Arról nem is beszélve, hogy régen nem léptek le olyan ütemben és gyakorisággal a férfiak a családjuk mellől, mint manapság. Aztán ott áll a nő, nincs pénz, nincs munkatapasztalat, esetleg képzettség sincs, X éves, Y gyerekkel, a kutya sem veszi fel sehová. Aztán meg jön a szöveg, hogy minek kellett a semmire annyi gyereket vállalni.

Nem. Jobb volt régen, amikor volt rendes, stabil család, és fel voltak osztva a feladatok. Akkor volt idő mindenre. Most viszont mindenkinek mindent (is) kell csinálni, másképp nem működik. Csak erre még most is nagyon kevés férfi kapható (legalábbis tartósan).

14: nem, nem engem vertek meg, hála a jó égnek, mert én szerencsére tudok jól választani. De azért hallottam egyet s mást ismerősöktől, hogy mik folytok 50-60 évvel ezelőtt falun pl. Már csak azért is ment néha a tasli, mert nem volt elég meleg a leves. Azért is a nő lett elverve, mert a férje átadott neki vmi jó kis fincsi nemi betegséget, amit vmi útszéli c...nyk...tól szedett fel. Aki meg nem akart férjet, gyereket, azt meg a falu bolondjának gondolták. És ezek nem borsodi zsákfalvas kirohadt fogú emberek voltak, akiktől ilyeneket hallottam.

Az meg, hogy el voltak nyomva, az tény. Nemcsak az az elnyomás, amiről tud a másik. Ennyi erővel tarthatnék rabszolgának szellemi fogyatékost, az nem elnyomás, mert az állapota miatt nem tud róla. Sok esetben amúgy érezték, hogy vmi nem oké, nem voltak boldogok, csak nem tudták ezt maguknak megfogalmazni, mert nem adattak meg nekik erre az eszközök. Érdemes pl. Kosztolányitól az Édes Annát elolvasni - a szolgálólány azért ölt a végén, mert nem tudta másképp kifejezni a frusztrációját, mert nem úgy volt nevelve és nem volt kitanítva arra, hogy hogyan tudja ezt megfogalmazni.

Amúgy meg a kutatós sztorikat bezony férfiak is megerősítették nekem. Hogy pl. a férfikutató, ha kb. mosdatlanul, zsíros hajjal, kismackós pólóban is jelenik meg prezentációt tartani, senki nem szól rá a szakmabeliek közül egy szót sem (max. ha vmi politikus meg van hívva, akkor), egy nő meg felöltözhet akárhogy, félhangosan ígyis-úgyis belekötnek abba, hogy hogy öltözött fel, hogy néz ki... ha igénytelen, akkor fujjhogynézki, ha magassarkúban-ruhában, akkor felszínesk...a, aki nem foglalkozik elég sokat az anyagával, ha meg próbálkozik az arany középúttal, akkor meg lassan abba is belekötnek, hogy "ilyen lábhoz ilyen szoknyát" és sorolhatnám. Meg amikor az évfolyamelső lánynak magyarázza vigyorogva a tanár, hogy "Hát, lehet, hogy te vagy itt a legjobb, de azt tudnod kell, hogy igazi kutató csak férfi lehet".

Azt meg honnan tudod, hogy a közel-keleti nőjogokért nem tettem semmit? Nyilván többet teszek itthon, mert az az, ami a közvetlen környezetemet befolyásolja, de attól még nem megyek el lehajtott fejjel más kultúrákban történő dolgok mellett.

Ha jó dolog háztartásbelinek lenni, miért nem vagy az?

Ez a harmadik kérdésed, amit látok. A képzeletbeli csajod nem akar etetni, vagy miért vagy ideges?

16: nem, te elmeroggyant, nem a nőket azaonosítottam a fogyatékosokkal, hanem azt akartam sarkosan bemutatni, hogy az igenis elnyomás, ha szándékosan nyomok el vkit, akkor is, ha a másik nincs 100%-ig tisztában ezzel a ténnyel. Mintha csak azt lehetne elnyomni, aki van annyira okos, hogy ezt teljesen átlátja, és meg is tudja fogalmazni.

Én sem azt mondtam, hogy a nőiségében lett elnyomva Anna - de el volt nyomva. Ezt is arra hoztam példának, hogy nem volt meg hozzá az eszköze, hogy megfogalmazza, hogy el van nyomva (és itt most mindegy, hogy milyen jelleggel), de érezte, hogy vmi nem oké, és vhogyan cselekedett. Csak épp mondjuk a nők, amik mint nők, a férfiam által el lettek nyomva, gyakran csak leéltek egy életet depressziósan, öröm nélkül, páran érezték, hogy ez így nem jó, csak nem léptek, mert nem tudták, hogyan kell, érdemes... egyáltalán lehet-e, "szép dolog-e", ha már egyszer azt tanulták, hogy "az a nő dóóóóga".

A férfiaktól max. pár instak...a meg felszínes nő várja el az autót, házat, pozíciót, társkeresési szempontból. A nőtől meg az "igényes", "nem túl ilyen. nem túl olyan" kinézetet kb. mindenki. Hallottam én már csöves férfit arról értekezni, hogy a mellette elmenő kosztümös nőnek milyen szoknyahossz lenne jó... fordítva én még nem hallottam, hogy random ismeretlen férfira egy duplanulla nő, ha nem próbálkozott nála be, elkezdte volna, hogy "hát de neki miért nincs rózsadombi háza, ilyen karórája, olyan kocsija".

Bocs, sok nő 8 órás munka után! gyereket nevel, tanul vele, edzésre hozza-viszi főz, aztán mikor végre pihenhetne, akkor a pasikája - aki fél szalmaszálat nem tett keresztbe - még simán elvárja, hogy minimim lesz...ja őt.

Aztán csodálkoznak, hogy a nőknek a nemléterzője telivan mindennel.

Normáliséknál ez úgy működik, hogy munka után amíg az egyik vacsorát csinál, a másik a gyerekkel tanul, Megosztják a feladatokat, nem minden a nő nyakába szakad, merthát az "ő dolga".