Akinek diplomája van az úgy oda van magára nem? Különbnek érzik magukat a diplomások?

A diplomásokkal szembeni negatív előítéleteket én is tapasztaltam.

A diplomás és az értelmiségi lassan már a nagyokos szinonímája lett a nemdiplomás körökben. Holott ezek a fogalmakat én sosem használtam nagyképűen, nagyzolásképpen. Az az igazság, ha valaki be akar szólni nekem, az a diplomám nélkül is megtenné. Meg hát onnan is nézhetjük a dolgot, hogy sok az irigy ember, aki pusztán a diplomám megléte miatt mondja azt, hogy "jaj hát biztos gazdag, szerencséje volt stb.". Azért tegyük hozzá lediplomázni nem könnyű, sok időt energiát esz igénybe a tanulás.

Nem, de szerintem neked erős kisebbségi érzéseid vannak. Nekem azért van diplomám, mert a munkahelyem megkövetelte a munkakörömhöz a felsőfokú végzettséget. Amikor megszereztem, olyan voltam, mint egy kifacsart citrom, örültem neki, de még évekig tartott mire kézhez vehettem a diplomát, mert ugye kellett még hozzá a nyelvvizsga. Mire mindennek végére értem munka mellett, utolsó gondolatom volt a büszkeség, inkább az öröm, meg a kifacsartság érzése volt bennem.

Egyébként vezető munkakörben vagyok már több éve, de ahol csak lehet, titkolom. Nem érzem magam többnek attól, hogy vezető vagyok, nem is nekem való olyan szempontból, hogy nem szerettem soha középpontban lenni. Viszont elég határozott vagyok és elég önfejű is.

Most pl. elkezdtem tanulni egy teljesen más vonalon, de a tanfolyamon nem beszéltem róla, hogy vezető beosztásban vagyok. Bonyolult lett volna elmagyarázni, hogy miért akarok még egy szakmát.

Egy orvos fel tudja ásni a kertjét. De egy kerteszeti segédmunkás nem tudja megoperálni a vakbeledet...

Különb - de ennek semmi köze a lenézeshez.

Én azoknál különbnek érzem magam, akikről tudom, hogy azért nincs diplomájuk, mert a suliban nem tanultak és nem dolgoztak keményen.

Mivel ezt csak a volt osztálytársaimról tudom biztosra, ezért egy random autószerelőnél nem érzem magam különbnek.

De be kell valljam, hogy némi elégedettségérzetem van, amikor a cégvezető szülővel rendelkező osztálytársam, aki hétvégente bulizott és piált, tizenévesen már drogterjesztésért feljelentés volt ellene (amit megúszott a jó ügyvéd miatt), de persze utána tovább füvezett, engem azzal szekâlt, hogy stréber vagyok, meg eltépte a könyveim, elrejtette a telefonomat, meg megvert, ha nem adtam neki oda a tízóraimat, most szakmunkás én meg diplomás vagyok.

De mivel a többségről nem tudom, hogy mi vezetett ide, ezért a többségnél nem érzem magam különbnek, sokszor elgondolkodom rajta, hogy vajon hány afrikai/roma/indiai gyerek lenne, aki sikeresebb lenne ha ugyanebbe a csalàdba születik helyettem. Ha valaminek érzem magam, akkor inkább szerencsésnek, hogy a körülmények miatt, ma ott lehetek ahol vagyok.

Akik lenézőek, az én meglátásom szerint:

1. A kiközösített.

Ő megmutatja a tutit! Mindegy, hogy mit ér el, ha már csak előléptetik a Mekiben a krumplisütőből pénztárossá, ő lefogja nézni a krumplisütőt. Pedig ő is volt az. Ezen típusú embereket leginkább az szokta zavarni, ami bennük is jelen van/volt.

2. Az újgazdag.

Beházasodtak, vagy anyu-apu megnyerte a lottót. Nem tud bánni a pénzel, önerőből egy hajléktalan lenne. Valójában saját magát nézi le.

3. A Bébirépás, szociálisan sikertelen férfi vagy olyan szociálisan sikertelen nő akit csak "átvertek a férfiak"(valójában ő képtelen kapcsolatra).

Ők munkamániások lesznek, elfojtott agresszióval. Mindent megtesznek a cél érdekében, törtetnek felfelé, és mindenkit utálnak, félre löknek. Mindenkit lenéz aki nem ő, erősen narcisztikus személyiség. Ha valaki sikeresebb nála, azt folyamatosan fikázza. Én "szociopata light"-nak hívom őket.

A lényegre térve, mindegy, hogy diplomás vagy sem, az általánosítás nem jó. Nem csak a "büfészakos" diploma van, ahogy nem csak az építőipari szakmunkás, aki "biztos buta, és nem igazság, hogy sokat keres". Az intelligencia nem a tanulmányoktól függ, hanem attól, hogy emberileg mennyire van igényed fejlődni. Ezeket a dolgokat az iskolában nem tanítják. Szerintem az a jó, ha azt csinálod ami érdekel is. Azt a szakmát nyomod amit szeretsz csinálni, legyen az pincér, ács, orvos, ügyvéd, mentős, rendőr, katona, eladó, programozó, művész, vállalkozó, tanár, stb., az én szememben mindenki egyenlő és becsülendő, hogy tisztességesen dolgozik. Ha rossz a fizetés, nem lenézni kell a másikat meg irigykedni, hanem váltani.