Miért ennyire mimózák a nők?

"27: Jé, újabb pszichológiai elmélet!"

Nem, ez egy puszta kérdés volt. De érdekes volt látni a reakciódat olvasva, hogy mi mindent láttál mögé.

"28: Ezért kellene ezen dolgozni. Egy modern társadalomban nem lehet előrébb való az egyén önérvényesítésénél az, hogy mások mi van, ha nem tartják kedvesnek és barátságosnak"

Igen, ezzel egyetértek, de ez nem ilyen egyszerű. Már a felismeréshez is eljutni nagyszó, nemhogy még változtatni rajta. Azért a belénk nevelt mintákat nem olyan könnyű lerakni.

"Egy "Bocsi, te egy nagyon szimpatikus srác vagy, és amúgy szívesen ismerkednék veled, bármelyik lány boldog lenne veled, más körülmények között biztosan számot cserélnénk, de mindjárt megy a villamosom, és sok a munkám erre a hétvégére meg szalad a lakás. Talán legközelebb"-bel mihez lehet kezdeni?"

Igen, ez tényleg annyira életszerű. Pont ezért kérdeztem, hogy vajon hány ilyen beszélgetést hallgattál végig, és hány konkrét elutasításról lehet objektív képed.

Nem tudom, miért olyan hihetetlen az, hogy attól, hogy egy férfitól nem szeretnék semmit még bántani sem akarom és őszintén minden jót kívánok neki a továbbiakban. Oké, hogy a "bocs, de nem szeretnék tőled semmit" objektívan nézve nem bántás, de ki tudja, hogy az adott személyt hogyan érinti, ha ezt hallja. Nem mindenki akkora nőcsábász, hogy naponta megy oda nőkhöz, akik tetszenek neki. Lehet, hogy valaki már hosszú ideje készül arra, hogy minden szorongását félretéve megszólítson egy nőt és pont én vagyok az. Na az nem szeretnék lenni, aki ilyen helyzetben annyira összetöri a lelkesedését, hogy aztán még 10 évig ki se mer majd menni az anyja pincéjéből. Miközben lehet, hogy ha elhiszi, hogy az én hibámból nem lehet köztünk semmi, akkor próbálkozik tovább és szerencsével jár. Ez nem "mimózaság", ha pl. valaki erőszakoskodna, akkor nyilván nem hagynám, igyekeznék megvédeni magam, ahogy tudom.

Ha valaki szerint az "sunyiskodás", ha valami kifogást kamuzok és magamra vállalom, hogy miattam nem jöhet létre kapcsolat, akkor gondolja ezt nyugodtan, nekem személy szerint megéri végigvinni, ha cserébe senki nem sérül a végén.

Azt mondjuk nem értem, hogy miért az introvertált nőkre van kihegyezve a kérdés. Attól, hogy egy nő extrovertált még nem feltétlenül egy karakán, nagypofájú, mindenkit kiosztó személyiség, lehet, hogy csak simán szeret társaságban lenni. Az elkerülő személyiség pedig egy személyiségtípus, ami egyrészt nem csak introvertáltakra, másrészt nem csak nőkre lehet jellemző.