Mi veszi rá az öngyilkosokat arra, hogy a saját bajuk miatt még más emberek életét is tönkretegyék?

Nyilván nem tudok pontos választ írni, hiszen sosem voltam még öngyilkos. Csak majdnem. A Dunába ugrást és a magasból leugrást mindig is a lehetséges halálok listám végére tettem, mert nem bízok benne, azt túl lehet élni. Vannak más ötleteim, csak azokhoz nem mindig voltak adottak a körülmények. Pl akkor sem, amikor még a 17-ben laktam, a város szélén, 400 m-re a vonatsínektől, és nagyon elegem lett mindenből már sokadszorra. Nyilván nem tettem meg, hiszen akkor nem tudnék válaszolni, de írtam egy búcsúlevelet és kisétáltam oda éjszaka azzal a szándékkal, hogy meghaljak. Végül visszafordultam, de nem ez a lényeg. Amikor kevésbé szar, és tudok előre tervezni, akkor én is úgy gondolom/gondoltam, hogy nem akarok vonat elé feküdni, mert sajnálom a mozdonyvezetőt. De amikor a szokásosnál is rosszabb, és ez az egyetlen azonnali megoldás, akkor már nem gondol ilyenekre az ember.

Ha lenne benne annyi, hogy ezzel törődjön, akkor valószínűleg nem is jutott volna el idáig.

1-es ne érezd magad jelentéktelennek

Amúgy én úgy fognám fel, hogy ha nem én akkor más elé lép. Valahogy támogatnám az aktív eutanáziát. Mindig arra gondolok, hogy ha kiderűlne nem vezethetek bármi baj miatt, és mivel nekem az az életem akkor én nem mennék el gyárba utána ahogy lehetne megtenném, vagy ha vesebeteg lennék akkor is. Nem lennék az állam terhére és amúgy sem szeret senki,nincs akinek tartozok. Szóval ezer probléma van ami miatt meg lehet tenni. És én nem ítélem el azt aki öngyilkos lesz.