Képtelen vagyok a normális konfliktuskezelésre. Mivel tudnék ezen javítani?

Gondolom nálad is még a csírájában el lett fojtva, ha kiakadtál valamin, remek pszichológiai érzékkel bírtak a körülötted élők, vagy csak szimplán nem foglalkoztak veled.

Hasonló felállás volt nálam is, nagyszájú, kötekedő nővér, agresszív, elnyomó apa, kedves, odaadó, csendes anyuka.

Ha teheted, minél előbb húz el ebből a közegből, már ez egy jelentős eredmény lesz a "gyógyulásban"

Jaj, annyira aterzem a helyzeted, en is vilageletemben rettegtem a konfliktusoktol es vagy csendben szenvedtem, ha ki kellett volna allni az erdekeimert vagy kirobbant belolem minden felgyulemlett, visszafojtott erzelem agresszivabbnal agressivabb formakban.

Mindenkeppen azt tanacsolom neked, hogy fordulj szakemberhez.

Az alacsonyy az onbecsulesed es allando szorongasod miatt allando stresszben elsz, ezen mindenkepp valtoztatni kell, mert ez igy a poklok pokla.

Hosszú lesz és nem biztos, hogy teljesen koherens, de talán segít (csak olvasd végig).

1. Tévképzeteid vannak. Azt gondolod, hogy akárhova mész, akármit csinálsz, mindekni Veled fog foglalkozni, a Te reakcióidat fogják figyelni. Ez egy negatív tapasztalatokból származó, kényszeres tévképzet. A valódi igazság az, hogy az emberek nagyrésze, az idejük túlnyomó többségében saját magukkal vannak elfoglalva, ha beszélsz is valakivel, csinálsz is valamit, 5-10 perc múlva már el is felejtik és teljesen más dolgok körül fognak járni a gondolataik. Tehát az első lépés az lenne, hogy tudatosítod magadban, hogy nem mindenkit Te érdekelsz, nem mindenki Veled foglalkozik, ez egyszerűen egy téves hozzáállás. Továbbá - főleg, ha introvertált vagy - azt is jó, ha tudod, hogy egyáltalán nem kell a figyelem középpontjában lenned, nem kell kényszeresen barátkoznod és - bár ezt lehet, hogy nehezedre esik majd elhinni - de valójában nem is várja el Tőled senki, hogy mindig mindenhez hozzászólj, még akkor sem, ha Te saját magadat kínosan érzed a szótlanságod miatt.

2. Konfliktus kerülő személyiség típusod van. Meg kell majd tanulnod kiállni magadért (lásd következő pontok), egyrészt azért, hogy ne használjanak ki és ne ártsanak Neked, másrészt azért, mert a munkádban nem fogsz tudni magasabb fizetésért/szakmai előrelépésért versenyezni a hevesebb vérmérsékletű, extrovertáltabb kollégákkal szemben. Ezen kívül nem árt tudni, hogy a konfliktuskerülő ember hajlamos rejtegetni a véleményét és nem mondja el őszintén a másik szemébe, ha valami baja van vele, hajlamosabb másokat a hátuk mögött kibeszélni, "keverni a sz*rt", sokkal gyakoribb a passzív-agresszív viselkedés (nézz utána, hogy ez mit jelent). Némi önvizsgálattal és tudatos odafigyeléssel ezek elkerülhetőek.

3. Hogyan álljunk ki magunkért? Ez egy olyan kérdés amire jómagam is sokáig kerestem a választ. Erre egy több síkon lefektetett stratégiát tudok Neked felvázolni:

- Külső: A kommunikáció többsége nem verbális (szóbeli), hanem a megjelenésünkkel, mozdulatainkkal, arckifejezésünkkel, stb. kommunikálunk, tehát igenis számít a külső (a közhiedelemmel ellentétben). Sokszor azért nézik le az embert és kezdenek vele kötekedni (főleg fiatal korban), mert A.) Igénytelen a megjelenése, B.) Gyámoltalan a kiállása. Szerencsére mindkét tulajdonság javítható. Ha a stílusod nem annyira illik bele a környezetedbe, akkor javíts a ruhatárodon, ha csúnya vagy nyaktól felfelé, akkor keress fogorvost, járj barber shop-ba, csináltass igényes frizurát, növessz szakállat, (ha nagyon pattanásos az arcod, akkor nem szégyen keresni egy bőrgyógyászt sem), stb. Ezek értelemszerűen az anyagi helyzetedtől is függenek, de szinte mindenre létezik költséghatékony megoldás. A kiállásod is könnyedén javítható -> amikor emberek között vagy, húzd ki magad, legyen egyenes a testtartásod, ne hajtsd ösztönösen le a fejed és ne akard tudatosan kerülni mindenáron a szemkontaktust a többi emberrel, látszon rajtad, hogy határozott vagy. Ez már önmagában drasztikusan csökkenti annak az esélyét, hogy valaki kötekedni fog Veled. Ha mindig összehúzod magad és a földet bámulod, kerülve a szemkontaktust, akkor azzal azt üzened a világnak, hogy egy veszélytelen, gyámoltalan, nyámnyila ember vagy (nem azt mondom, hogy Te az vagy, csak azt, hogy ezt közvetíted a környezetednek). Egy idő után a kiállásod hatással lesz a hangulatodra, hozzáállásodra is (sajnos mindkét irányban, tehát ha gyámoltalan a kiállásod az is kihat negatívan a hangulatodra).

- Asszertív kommunikáció. Mivel vezető beszosztásban dolgozom, ezért részt vettem már életem során bizonyos vállalati tréningeken. Ha van egy olyan tréning, amit szívem szerint minden egyes introvertált, visszahúzódó, illetve a másik oldalon az agresszív, pökhendi embernek kötelezővé tennék, akkor az az asszertív kommunikációs tréning. Küldök majd privátba egy komplett, könnyen emészthető tréning anyagot, de előljáróban a következőről van szó: az emberek alapjáraton 3 féle módon kommunikálnak amikor konfliktus helyzetbe kerülnek: 1. Agresszív, 2. Passzív, 3. Passzív-Agresszív. Van egy 4. forma is, ez pedig az asszertív kommunikáció. Szemben az első 3-al, ez nem egy ösztönös, zsigeri kommunikációs stílus, hanem egy tanult, begyakorolt viselkedési forma. Ennek során arra törekedsz, hogy úgy érvényesítsd a saját akaradodat / nézőpontodat, hogy közben a másik fél egója ne sérüljön, ne sértődjön meg és végül egy mindkét fél számára elfogadható kimenet szülessen. Fontos, hogy ha bármelyik fél már indulatos/agresszív, akkor nem fog működni a dolog, ez csak akkor működik, ha higgadt maradsz, uralkodsz az érzéseiden és a másik fél is nyugodtabb állapotban van. (Gyakorlást igényel!) Első és legfontosabb szabály, hogy soha ne a másik ember személyét kritizáld (pl. hülye vagy!) és ne sértegess, hanem helyette kizárólag azt kritizáld amit mondott neked (pl. "ez a kijelentés/ötlet azért nem jó, mert...[érvek, logika]"). Ha valaki beszól, akkor arra reflektálj, amit mondott és nem az ő személyére. Ha veled szemben tett egy személyeskedő megjegyzést, akkor kérd számon rajta: ha Te nem tetted, akkort miért személyeskedik, mi baja van veled? mégis miféle alapja van annak amit mondott? Ilyen kérdésekre nehéz olyan választ adni, hogy abból Te gyere ki rosszul. A másik szabály, hogy ha vitába keveredsz valakivel, ne az legyen a cél, hogy megsemmisítsd az illetőt, néha kell, hogy valamilyen engedményt tegyél. Pl. több olyan dolgot mondd, ami kifogásolható, de háhány állításában igazat adsz neki (ha csak nincs nagyon egyértelmű ellenvéleményed), ezzel jelezve, igenis képes vagy elfogadni az ő véleményét is (mégha csak részben is), de közben igyekszel a saját érveidet is elmondani és - lehetőleg érvekkel és logikával alátámasztva, a személyeskedés minden formáját kerülve - meggyőzni a másikat. Összefoglalva: ne személyeskedj, ne sértegess, csak azt kritizáld AMIT mondanak neked és nem azt AKI mondja, tegyél engedményeket (amikor tudsz, adj igazat a másiknak), de határozottan mondd ki a saját érveidet is, ha veled személyeskednek és sértegetnek, akkor kérdd számon, TEGYÉL FEL KÉRDÉSEKET (logikusan, tényekre alapozva)!

- Igyekezz közeledni azok felé is akiket nem szívlelsz. Nem az a cél, hogy világi cimborák legyeket, hanem hogy kialakuljon egy semleges viszony. Nem kell őket látványosan kerülni, érdemes néha legalább 2 mondat erejéig beszélni velük, esetleg rákérdezni hogy hogyan sikerült nekik xy dolog (valami amihez mindkettőtöknek van valami köze), a lényeg, hogy nem tolakodó módon érdeklődj az illető iránt, jelezve, hogy Neked nincsenek ellenséges szándékaid. Ilyenkor lehet, hogy egy-két kisebb beszólást le kell nyelni, de hosszabb távon megéri. Ennél még jobb, ha úgy todod alakítani a dolgok állását, hogy az adott illetővel együtt tudjatok valamit csinálni (közös feladat, sport, akármi), bármilyen szituáció, amikor egymás segítségére van szükség, ha egy ilyen helyzetben befogadóan, sértettségedet félretéve tudsz viselkedni, az szinte mindig feloldja a problémát, látni fogja a másik, hogy Te is csak ember vagy, vannak érzéseid, gondolataid.

- Mondj mindig igazad, ha nem tudsz, akkor legalább ne hazudj! Ez egy általános jótanács a nyugodt élethez. Jegyezd meg: SENKI, HOHA, SEMMIT nem úszik meg büntetlenül, előbb, vagy utóbb végül mindig felszínre kerülnek a hazugságok, a nagyot mondások, az elhallgatott információk. Minnél több ilyen van, annál több támadási felületet adsz a környezetednek és annál jobban fogsz szorongani és félni mindentől.

3. Apropó félelem! A világon minden képzett, orvosi diplomával rendelkező pszichológus/pszichiáter szakember egyetért legalább 1 dologban: ha félsz valamitől, akkor nem az a megoldás, hogy bezárkózol és óvod magad mindentől és mindenkitől. Ellenkezőleg. Fokozatosan, apró lépésekben, tudatosan, biztonságos körülmények között kiteszed magad annak, amitől félsz. Ha félsz az emberektől, kezdj el velük néha beszélgetni (mindegy miről, akár az időjárásról, sorozatokról, közéletről, tökmindegy, csak indíts el egy beszélgetést), eleinte csak pár mondatot, később, egy másik alkalommal már 2 percet, később 5 percet és így tovább (arra azért ügyelj, hogy ne beszélj össze-vissza hülyeségeket). Ha néhány hétig gyakorolod, akkor el fog tűnni a félelem, nem fogsz tőlük szorongani. Ugyanez a módszer működik pl. a klausztrofóbiára, a magasságtól való félelemre, bizonyos állatoktól való félelemre is. Óvatos, tudatos kisérletezés. Próbáld ki!

Itt adtam néhány tanácsot ami introvertáltként segíthet az ismerkedésben:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__munkahely-kollegak__..

Remélem segítettem. Kitartást és sok sikert!

Szia.

Gondoltál már arra,hogy mi lesz miután megvernek mondjuk? Mi lehet benne annyira szörnyű amúgy? Ha nem vállalod be annak a lehetőségét,hogy elkapnak,megvernek akkor folyamatosan ettől fogsz rettegni. Bújod majd a netet,orvosokhoz mèsz akik jól lehúznak egy olyan egyszerű problèma miatt amit amúgy senki veled,helyetted nem tud megoldani. Amíg menekülèsben vagy találhatsz fèl megoldásokat meg köthetsz magaddal időleges kompromisszumokat. Pontosan tudod,hogy mi a bajod. Ha gyáva vagy akkor lehetősèged van bátornak lenni :) a bátorságnak csak a fèlelem világában van jelentősège abban viszont nagy! A legrövidebb megoldás: VÁLLALD BE! Meglátod mekkora èrzès lesz utána, különben gyáva maradsz.