Az normális, hogy utálok felnőtt lenni?

Ne izgulj, én 30éves vagyok 2 kapcsolatom volt eddig mindössze, én sem érzem magam felnőttnek.

Pont a napokban ültem a targoncán és egy 60millió forintos gépet tettem arrébb. Eszembe jutott,hogy pár éve még apával mentem egy haverjához és mennyire féltem,hogy ameddig egyedül vagyok belémjön egy targonca.

Volt olyan is. Tavaly,hogy exemmel mentünk lidlbe kipakoltunk a szalagra és elkezdett nevetni. Mondom mi a vicc tárgya? Olyanok vagyunk mint a gyerekek! Csoki,üdítő,chipsz,cukor,gumicukor. Meg ropi. Ő 30 én 29voltam ekkor.

Néha a 60éves keresztszüleim is mesélik,hogy elég gyerekesek tudnak lenni.

Szerintem ne félj a korodtol, inkább fogd fel viccesen. Viszont ne feledd,hogy felelősséget kell vállalni a tetteidért immár

Nekem ez a pánik 20 évesen jött először. Fura volt, hogy már nem vagyok tizenéves.

Aztán a második pánik, amikor a húgom is betöltötte a 20-at...

25 éves korom óta egyre rosszabb, folyamatosan azt érzem, hogy csak repül el az idő mellettem és nem történik semmi. Most vagyok fiatal, életem teljében, de nem tudom élvezni, mert sehova nem lehet menni, semmit se lehet csinálni.

Nagyon nem irigylem a mostani 18 éveseket...

5-ös vagyok.

Annyit még hozzátennék, hogy nekem tizenéves koromban hiába voltak bulik így se volt pasim. Akkor nyilván rosszul éreztem magam miatta, de utólag egy csomó stressztől és csalódástól megkíméltem magam azzal, hogy "válogatós" voltam.

Az első pasim 20 évesen ismertem meg, 26 évesen hozzámentem feleségül.