Tényleg igaz, hogy az emberek nagyobb része extrovertált?

Azért vannak szakaszai, azzal hogy te ide kiírsz egy kérdést már kicsit extrovertált vagy, kérdés hogy miben fejeződik ki a dolog vagy mire vetíted ki. Én nem szeretem magamra azt mondani, h introvertált vagyok, de sokszor viselkedek úgy.

Tényleg irreálisnak tűnik,de aztán ki tudja..én azt bírom,amikor kiírják mennyire nyitottak és extrovertáltak,szívesen beszélgetnek,de aztán úgy kell kihúzni a szót. Én pl a 2 között vagyok már,és fordítva kezd alakulni (direkt),hogy introvertáltból szeretnék extrovertált lenni,de mégis kevés igazi extrovertált embert ismerek meg,mert még így is közvetlenebb vagyok,meg beszédesebb,mint akik elvileg extrovertáltak🙄 Úgy hogy én ezt már nem értem,az ilyen emberek vagy tévesen vannak tisztába magukkal vagy nem tudom.

Én tinikoromig voltam nagyon extrovertált. Szerettem a hangomat hallatni, a középpontban lenni, imádtam a társaságot, de érzékeny típus vagyok és a sulis piszkálások meg egy párkapcsolat nagyon letörte a szarvamat... Ahogy teltek az évek elég introvertáltá váltam, de hogy így tényleg átalakultam, rájöttem, hogy jól is érzem magam így, hogy értékes a csend és már nem szeretek se szerepelni, se sokat társaságban lenni, már leszív, nem marad energiám nap végére, ha sokat kell emberek közt lennem.

Szerintem egyszerűen nincs ilyen éles határvonal a kettő között, mint egyesek gondolják. Az introvertáltakról mindig úgy írnak mint akiknek semmi social skilljük nincs,szoronganak, képtelenek érvényesülni bármilyen társaságban,de olyat is olvastam már, hogy "utálják az embereket". Az extrovertáltakat meg mindig ilyen csökkent intelligenciájú, (hiszen gyakirlatilag azt írják le, hogy nem tudnak egyedül lenni), hangos, naiv embereknek titulálják akiknek közben rettentő jó érzékük van az emberekhez. Szerintem ez nagy többségében egy hamis kép, mármint én ismerek olyan embert aki nagyon jó social skillekkel rendelkezik, mégis introvertált. Miért? Nem azért mert szorong meg mert nincsenek barátai, hanem mert ha közösségben van az őt "leszívja" annak ellenére,hogy élvezi, és utána egyedül kell feltöltődnie, erre van szüksége. Én még azt is elfogadom, hogy lehet, hogy az introvertáltak kicsit másgogy kezelik a problémáikat, talán jobban hajlamosak magukba tartani ezeket, mint az extrovertáltak. Ezzel ellentétben extrovertáltnak lenni sem azt jelenti, hogy baromi jó social skillekkel rendelkezik az ember. Lehet, hogy egy szűk baráti körrel rendelkezik csak, mondjuk van három barátja, és azon kívül nem akar mindenkivel végtelenül közvetlen lenni és nagyon közeli kapcsolatba kerülni. Azt aláírom, hogy nagyon humánusak többnyire, és az ilyen kollektív jólétet talán kicsit többre tartják mint az introvertáltak akik ilyen szempontból kicsit indivudualistábbak az extrovertáltaknál. Tehát az extrovertáltak szerintem is jobban szemelőtt tartják azt, hogy az emberek jól érezzék magukat. Az extrovertáltak elsődleges ismérve szerintem, hogy ők szeretik kiadni magukból a feszültségeiket beszélgetéssel. Nekik a kommunikáció nagyon fontos ahjoz,hogx ne fojtsák el azokat a lelki feszültségeiket amiket szeretnének kiadni, mert rosszabb lenne ha bent maradna. És ezért attól függetlenül,hogy mennyi embert enged magához közel, de párat biztosan fog, hiszen ő mindenképpen igényli, azoknak az embereknek macimálisan meg fog nyílni, és azon keresztül fog feltöltődni, hogy beszélget más emberekkel. Szerintem ez a számottevő különbség, a "feltöltődés" módja. És nem érdemes annyira végletekben gondolkodni,mint sok ember teszi a téma kapcsán.