Mit tennétek ebben a helyzetben?

Jelenleg 50 kiló vagyok és márkás ruhaboltokból öltözködöm. (Adok magamra, 18 éves korom óta dolgozom, eleinte arufeltolto voltam majd irodai munkás. Ezt azért írom, mert én magam keresem a pénzem) ha valakinek mutatok egy kiskori képemet kirohog, meg, hogy szivatom biztos ez nem én vagyok. 12 éves koromig kóros elhízott voltam, orvosokhoz kellett jarkaljak, undorító gyógyszereket kellett szedjek. Tehén volt a becenevem. 13 éves koromtól 14 éves koromig közel 30 kilós fogyás után pszichiátrián voltam anorexiaval. Akinek ezeket mesélem, mutatok képeket nem akarják elhinni.

6 éve vagyok együtt a párommal aki a vőlegényem, lassan a férjem. Ő csak mosolyog a képeken :) Szerinte úgyis szép voltam :) Ha igaz ha nem :) Aki szeret meg ha tehén vagy akkor is szépnek fog látni. :) most akkor a párom is viselkedjen velem úgy mint egy leprassal?

"Ha valakit kifestenek sminkkel vagy ráadnak egy parókát attól még valójában ugyanúgy néz ki, nem? A szar szar marad akkor is ha tejszínhabot fújnak rá, nem lesz belőle tejszínhab."

Nem, én nem ítélem el a plasztikai beavatkozásokat. Ki vagyok én, hogy elítéljek valakit azért, mert a saját maga által megkeresett pénzt arra költötte, hogy a társadalmi szépségideálnak jobban megfeleljen? Ki vagyok én, hogy elítéljek valakit azért, mert boldog akart lenni és ezért megváltoztatta a külsőjét? Aláírom, lehet hogy a régi énjével nem jönnék össze, mert egy egészséges párkapcsolathoz szexuális vonzalomra is szükség van, amihez a külső is hozzátartozik. Viszont ha most jól néz ki akkor kit érdekel? Örülnék annak, hogy azok után hogy valószínűleg hosszú évekig a tükörbe sem mert nézni most már boldog és magabiztos. Természetesen még inkább boldoggá, vagy inkább büszkévé tenne az, ha a testén elért változásokat úgymond saját erőből érte volna el, gondolok itt diétára, edzésre, bőrápolásra és ehhez hasonlókra. Ettől függetlenül továbbra sem érzem e mögött a képmutatást. Ne haragudj, de elég mérgezően gondolkozol.