23 évesen mennyire kellene már önállónak lennie az embernek?
Egyáltalán nem vagyok talpraesett, még nem volt munkahelyem se keresetem.
Estis okj-re járok, 5 évet elvesztegettem egy olyan szakmai irányra amit nagyon megutáltam időközben, most egy olyan szakmát tanulok amit szeretek csinálni.
Hiába keresnék munkalehetőséget, semmi értelmeset, ami a jelenleg tanulthoz építőjellegű lenne nem találok.
A nagyszüleim fizetik a TB-m, idönként hallgatom tőlük, hogy kereshetnék munkahelyet, de egyszerűen nincs semmi lehetőségem, meg vagyok lőve.
Itthon ülök a négy fal között, nem járok sehova.
Néha depresszióhoz közeli állapotban vagyok, néha csak meg szeretnék halni...egy darab sz@rnak érzem magam.
Más korombelinek is volt vagy van ilyen időszaka?
Mi a véleményetek?
30
Teljesen egyetértek, főleg az utolsó 3 mondattal!
Ha a nagyszüleid nyíltan kifejtik, hogy nem tudnak/nem akarnak támogatni, akkor valóban lépni kéne.
S miért keresel feltétlen olyan munkát a suli mellett, ami a jelenleg tanulthoz kapcsolódik? Ugyan már...
Ennyi idősen a nappali képzésre jártam egyetemre, és ugyanezen egyetemen takarítottam is! Ha volt egy szabad órám, melegítőbe bújtam és nekiálltam a folyosóknak! Emellett heti 1-2 alkalommal temetéseken énekeltem, hétvégén meg éjszaka dolgozó vendéglátósok gyerekeit bébiszitteltem - amíg aludtak, én tanultam.
Elárulom, egyik sem vág a hivatásomba! És? :)
Nevezd meg magadban, hogy mi a gond, és hajrá, állj a sarkadra!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!