23 évesen mennyire kellene már önállónak lennie az embernek?

Most erre mit lehet ìrni.

Az èlet nem kìvánság műsor.

Ha nem lenne aki eltartson hajlèktalan lennèl?

Keress munkát ès meg van oldva a dolgod. Mellette tanulsz.

Az hogy a szakmádban nem èpìtő jellegű nem is èrtem hiszen el se vègezted mèg.

Fogadj meg egy jò tanácsot, szedd össze magad, huzz el dolgozni akármit amièrt fizetnek ne a nagyszüleiden èlősködj!

Emberek között a depressziòd is rendbe jöhet. Ha meg van az uj szakma akkor meg abba keresel állàst. Ilyen egyszerű az èlet.

20 èvesen albèrletbe mentem ès akkor már 2 èv munkaviszonyom volt ember, rá nem fèrt volna a pofámra hogy szakmával a kezemben màs tartson el.

Hajrá!

Szerintem próbáld elválasztani, hogy értékeled azt ami van, arról, hogy mi az amit csinálsz. A legjobb az, ha nem is foglalkozol az előbbivel csak arra figyelsz, hogy mit teszel.

Szóval tarts magad valahogy mozgásban. Ebben a legjobb egy feladat lista. Meg tanulj folyamatosan új dolgokat. Ha mást nem nyelvet. A kettő összeköthető ingyenes angol nyelven lévő kurzusokkal valami témában.

Álláskeresésben meg használd az ismerőseidet. Mindenki tudjon róla, hogy munkát keresel, mert így van a legnagyobb esély valamit találni.

De a lényeg, hogy nagyon fiatal vagy. Nekem ismerőseim harminchoz közel mentek még egyetemre.

Nem feltétlenül kell olyan munkát keresni, ami építő jellegű lenne ahoz a szakmához, amit most tanulsz. Amíg elvégzed bármilyen munkát, ami kedvező el lehetne vállalni. Szólj a családtagoknak, hogy munkátkeresel, így hamarabb fogsz találni.

Menj sportolni valamit, vagy biztos van valami olyan hobbi ami érdekel és szívesen csinálnád. Annyi a lényeg, hogy az önbizalmad kellene rágyúrnod, akkor talpraesett is lennél, légy bátor és mert élni. Ne haragudj, erre tényleg nem nagyon tudok mit mondani. 😅