Csak én félek ettől az egész felsőoktatástól? Nem érzem magam elég önállónak és talpraesettnek.

Szia!

Én is félek kicsit, mert vidéki vagyok, de eközben már várom is nagyon. Középiskolában már voltam kollégista és megszoktam ezt. Tájékozódásra ott a GPS a telefonomon! :)

Melyik egyetemen akarsz menni?

Szerintem nagyon kevés ember van, akiben az elején nincs semmiféle félelem. : ) Én például, bevallom, az első héten minden délután sírtam, amikor hazajöttem az egyetemről. Ez engem még sem érdekel, én ehhez buta vagyok, a többiek mind olyan határozottak, nekem ez tényleg, de tényleg e g y á l t a l á n nem megy, átláthatatlan a rendszer, fura a város, azt sem tudom, mit csináljak, és a többi, és a többi.

Elmúlt.

Belerázódtam, megszerettem, megértettem, felvettem az iramot, és minden évben mosolyogtam a szintén ijedt fejjel kóválygó gólyákon. Azóta lediplomáztam, és a többi ijedt fejű gólya is.

Menni fog!

Ezt egy másik kérdésre írtam válasznak, de neked is segíthet:

Első dolog, hogy az egyetemen már nem fogják a kezed. Kezdésnek kapsz minimális tájékoztatást (ezeket nagyon jól olvassad át), utána bum bele a mély vízbe. Ott aztán vagy feltalálod magad, vagy kihullasz a hallgatók felével együtt.

Na azért nem kell megijedni, mert, ha okosan csinálod nem lesz gond.

Az első és legfontosabb, hogy minél előbb ismerkedjél össze a csoporttársaiddal. Még az első nap gyűjtsed be mindenki email címét és indíts egy levelező csoportot (google group). Ezen felül érdemes google drive-on létrehozni egy csoportot ahol mindenki meg tudja osztani a beszerzett jegyzeteit és egyéb tanulási segédleteket.

Észre fogod venni, hogy csak pár ember lesz akik tényleg aktívan osztanak meg anyagokat, válaszolnak a levelekre, stb. Na, velük kell jóban lenned, mert ők komolyan veszik a tanulást, nem csak pióca módjára próbálnak átevickélni az egyetemi éveken.

Nagyon fontos még, hogy te magad ne legyél ilyen pióca. Segítsed a társaidat amiben csak tudod.

Én most leszek másodéves hallgató, az első év elején már kialakítottuk ezt a online társaságot és elmondhatom, hogy hatalmas segítséget jelent.

Amit még nem írtam, hogy nagyon fontos a folyamatos tanulás. Aki vizsgaidőszakra hagyja, az vért izzad és fizeti szépen a pótvizsgadíjakat. Napközben jegyzetelsz. Délután hazamész és átolvasod a leírtakat. Ami nem tiszta, annak utánanézel (vagy megkérdezed a csoporttársakat).

"Első dolog, hogy az egyetemen már nem fogják a kezed. Kezdésnek kapsz minimális tájékoztatást (ezeket nagyon jól olvassad át), utána bum bele a mély vízbe. Ott aztán vagy feltalálod magad, vagy kihullasz a hallgatók felével együtt. "

Nem szeretem az ilyen típusú hozzáállásokat. Nyilván van benne igazság, de csak annyi, hogy nem fognak utánad mászkálni, hogy intézed el a dolgaid. Nem fognak hozzád személyesen odamenni vagy felhívni, hogy ugyan add már be a szoc.tám igénylést vagy a kolijelentkezést.

De ez nem azt jelenti, hogy sehol nem kapsz segítséget! Baromság! Nyugodtan lehet kérdezni a tanulmányi osztályon, meg lehet kérdezni az idősebbeket, a csoporttársakat, egyes ügyekben a tanárokat is egész nyugodtan.

Ezen kívül meg kell tanulni okosan keresni az interneten. A legtöbb infót meg lehet találni, csak nem kell lustának lenni.

Szóval nem kell pánikba esni, hogy majd ezért kihullasz. Ugyan már... Ha valami nem megy, meg kell kérdezni olyantól, aki tudja, aztán legközelebb már neked is megy, ennyi.

Nem kell túldramatizálni.