Az ember vajon tényleg társas lény? Szeretik hangoztatni, de biztos ez?

Alapvetően igen. Az őskorban is kialakítottak mini társadalmakat, mint a kutyák, soha nem egyedül élt egy-egy magányos ember, mert arra volt igényük hogy együtt legyenek, nem arra hogy külön-külön bolyongjanak és küzdjenek az elemekkel.

Van akiben ez az ösztön jobban kiütközik, és van aki elhagyta (bár ez ritka, a legtöbb emberben megmaradt).

Én rohadt magányos voltam mikor nem volt senkim, az élettől is elment a kedvem az évek során.

Mióta párt kerestem, helyrejöttem lelkileg, én így érzem jól magam.

Nem te vagy a legélesebb kés a fiókban, úgy látom.

Az ember társas lény. Van akinek több, van akinek kevesebb kapcsolatra van szüksége, de ezek mind csak társadalmon belül értelmezhetők, de ami a legfontosabb, ÉLETKÉPTELEN az ember a társadalom nélkül.

A sok boldogtalan párkapcsolat nem azért van mert az ember nem társas lény, aki nem igényli az nem megy bele, hanem leéli az életét remeteként. Mindenki vágyik az elfogadásra, a szeretetre, és arra hogy tartozzon valahová. Ettől társas lény az ember.

Csak vannak a vágyak meg az elképzelések, és ez a többségnél nem kompatibilis az elérhető opciókkal. Mert mindenki kívül-belül tökéletes partnert akar, de olyan nincs, így az ember felméri a lehetőségeit és azt választja aki az igényeihez leginkább passzol, de 100%-osan soha nem fog olyat találni mert az csak a fejében létezik.

De ez komplexebb ennél és nincs összefüggésben azzal hogy az emberi faj társas lény vagy sem.

Ha esetleg lenne annyi eszed, hogy felfogd, hogy mit írtam, megkímélted volna magad a lejáratásodtól.

Az ember a társadalom nélkül rövid időn belül MEGHALNA, vili?