Miért mondják sokan, hogy az ember igenis társas élőlény?

Jómagam eléggé introvertált személy vagyok ami régóta köztudott az ismerős köreimben. Soha nem szoktam bulizni menni, nem szoktam órákat boltokban tölteni, barátokhoz se megyek csak nagyon ritkán és csak 1 barátomhoz. Szerretek itthon lenni, gépezni, rajzolgatni, verseket írogatni, szobámat dekorálni. Sose vágytam társaságra, óvódáskoromban se szerintem. Elég sok helyen találkozok ezzel a mondattal, hogy "de hát az ember társas lény, egyszer úgyis találsz társat...". Ez sokszor már megőrjít, mert nem mindenki egyforma, hiába a többség társas mikor vannak páran akik nem. Én nem tudom elképzelni magam valakivel sok éven át, férjem soha nem lesz az fix. Utálok máshoz alkalmazkodni, nem hiányzik a verés, a sértő szavak amik a kapcsolatok nagy részében jelen vannak. Sokan rám erőltetik a "Mikor mész férjhez, mikor lesz gyereked" dumát mikor tudják jól, hogy milyen vagyok. Mindig kérdezik és csodálkoznak azon is, hogy sosem voltam egy pasival sem meg hogy lehetsz ennyi idősen szűz, ez tuti kamu"...Komolyan ennyire lehetetlen elképzelni egy 20 év fölötti nőt szüzen? Egyszerűen nincs szükségem szexuális kapcsolatra sem, úgy ahogy érzelmi kapcsolatra sem. Sosem értettem, miért akarják ennyire rá erőltetni ezeket olyan emberekre akiknek ez nem élvezet? Mondjátok, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Ja a másik meg a "majd kinövöd, hogy nem akarsz gyereket,férjet, barátnőd..."23 évesen szerintem bőven volt időm átgondolni és sosem változott a döntésem. magányos farkas vagyok aki el van egyedül. Miért foglalkoznak ennyire egyesek mások magán életével? 23L