Az introvertált, otthonülős, sokszor antiszociális emberek miért próbálják azt elhitetni másokkal, hogy normális dolog, amilyenek, holott az ember alapvetően társas lény és az az egészséges, normális, ha szereti, hogy emberek veszik körül?

Mert így nem kell erőfeszítést tenniük a szocializálódásra.

Ha azt hajtogatod folyton, hogy teljesen normális valami, akkor minek változtatni rajta?

(üdv: egy introvertált, aki próbál kitörni ebből)

Hát nem tudom, én részben azért buktam ki főiskoláról, mert kollégiumban nem bírtam elviselni, hogy heti 4x, a nap 24 órájában emberekkel vagyok körülvéve, maximum a fürdőszobában volt 10-15 perc egyedüllét, legjobb esetben.

Bulika az ablakom alatt, rollerezgetés a folyosón, szobatársam vagy velociraptorként okádik a WC-n hajnali 3-kor,vagy valami csajjal kefél 3 méterre tőlem, és hasonló remek dolgok.

1. Az emberek nem egyformák. Nincs mindenkinek ugyanarra igénye.

2. Hogy valami neked nem tetszik, attól az még lehet teljesen normális.

3. A társas lény sem azt jelenti hogy 24/7-ben társaságban kéne lenni bárkinek is.

Te miért próbálod elhitetni másokkal, hogy "z ember alapvetően társas lény és az az egészséges, normális, ha szereti, hogy emberek veszik körül"?

Ugyanaz. Mi van, ha az ember egy téglalap, amibe áramot kell vezetni, hogy világoszöld legyen?

Mert nem te fogod megmondani, hogy mi a normális.

Tudod: különbözőek vagyunk, különböző személyiséggel. A "társas lény" meg nem szükségszerűen egyenlő azzal, hogy állandóan 10 ember kell, hogy körülvegye, különben már rosszul van.

Az abnormális az, hogy te képtelen vagy elfogadni, hogy létezik a tiéden kívül más személyiség is.

Nem mellékesen: azért az introvertált és az antiszociális köszönőviszonyban nincs egymással.