Az introvertált, otthonülős, sokszor antiszociális emberek miért próbálják azt elhitetni másokkal, hogy normális dolog, amilyenek, holott az ember alapvetően társas lény és az az egészséges, normális, ha szereti, hogy emberek veszik körül?

Introvertált vagyok, de nem az a kényszerből introvertált akinek nincs lehetősége semmilyen szociális életre így otthon marad és ezért hívja így magát ... én ezt az életmódot választottam.

Van barátnőm akivel mindennap beszélek, heti 2x találkozunk, rajta kívül 2 emberrel tartom a kapcsolatot akikkel online beszélgetek néha és időnként találkozok velük.

Ilyen szűk baráti körben is gyakran hívnak bulikra, inni vagy akàrhova, amikre többnyire “nem” a válaszom, mert jobban szeretek egyedül vagy a batátnőmmel lazulni este.

Nincs semmilyen szociális fóbiám. Nem félek emberek között, stb.... csak ezt preferàlom.

Meséld már el nekem mi abban a jó,amikor valaki dolgozik,olyan emberek között kell lennie,akiket nem ő választott,és abban a kevés szabadidejét is másokhoz kell igazítania?

Mi a baj a "kockulással"?

Van,akinek élvezetesebb egy online játékkal játszani,mint összegyűlni pár olyan emberrel,akiknek semmi érdeklődési köre nincs és beszélnek mindenféle zagyvaságról?

Én ismerek olyat,aki a gép előtt kockul a haverjaival.És nekik az a közös élmény,hogy együtt játszanak valamilyen csapat,stratégiai játékot.

Ma rohanó világban élünk.Szerintem ez baromira nem egészséges,és sokkal többet töltenek az emberek egymást közt,mint kellene,nincs "énidő",nincs idejük magukra,ebből alakulnak ki otthon a családban is a veszekedések.

Az introvertált emberek sokkal inkább szabadságkedvelőek.

Ezért sokan hajlamosak őket az antiszocális jelzővel illetni.

Az extrvertált emberek hajlamosabbak a csordaszellemre,behódolásra,rabszolgaságra.

Aki zavarnak az introvertált emberek,azok valójában introvertáltak,csak nem mernek így élni,mert másoknak akarnak megfelelni.

Én sokkal szívesebben élném le az életemet elszigetelve,mint olyanokkal körülvéve,akik tök sötétek,ha ebből a két végletből kell választani.

Mire fog emlékezni?Sztorizgatni?

Hát,ennél unalmasabbat el sem tudok képzelni,mint a múltról beszélni.

A múlt elmúlt,a jelenben kell élni.

"hogy ült a gép előtt, otthon olvasgatott, vagy ilyesmi.."

Az introvertált nem azt jelenti, hogy otthon ül. Az introvertáltság csak szociális kontextusban értelmezhető, és abban sem egybites, hogy aki intovertált, az soha egyetlen társaságban sem érezné jól magát, mert nem erről van szó.

Hogy pl. én mire fogok visszaemlékezni fiatal koromból (mondjuk már nem vagyok annyira fiatal)? Hát nekem jobb emlék volt az 1-2 bulinál az, hogy pl. nagyon szép hegyekben jártam az Alpokban, a Tátrában és sok más helyen. Hogy futottam maratont, körbetekertem a Balatont, stb., stb. De igen, képzeld az olvasmány élmények is megmaradnak, azokra is szívesen emlékszel, de még egyes PC-s játékokra is, némelyik ősrégi, de most is néha előveszem. De egy jó film is megmarad (nem hollywoodi trash). És persze vannak barátaim, kevés, de azok nagyon a barátaim, nem pedig több száz felületesen haverom van, mint sok embernek, és velük is voltak jó élményeim.

De valaki árulja már el, miért gondolja mindenki az introvertáltsagról, hogy 4 fal között? Teljesen más dimenzió a 4 fal és a szabad, mint az egyedül és az emberek között. Az introvertáltság-extrovertáltság utóbbiról szól, nem előbbiről.

"Szívesen megadnám neked a facebook/insta storykat az elmúlt heteimről, de felesleges lenne. A tieidben vajon mik állnának? Munka, suli, gyakorikérdések, otthon kockulás? :)"

Én például posztolok instagrammon, de nem közvetlenül magamról, nem szelfiket, hanem pl. természetről, sőt van túrablogom is, ahol egy fajta ajánlóként írok érdekes helyekről. De gyanús nekem, hogy épp te vagy az, aki sosem szabadulsz a munka/suli-haverok-buli háromszögből, nincs saját érdeklődési köröd, csak mész a csorda után.

Szóval nem érted az introvertált szó jelentését. Ha rendesen utánaolvasol, máris nem kérdezel ilyen baromságokat.

(Spoiler: az introvertált ember NEM antiszociális kockát jelent.)

Tegyük fel hogy te imádod a gombapörköltet de én nem. Egy asztalnál ülünk, te veszel a gombapörköltből, én inkább a túróscsuszáért nyúlok, mert azt jobban szeretem. Te erre elkezdesz vergődni, hogy milyen fincsi a gombapöri és hogy miről maradok le. Én erre értetlenkedve nézek, hiszen semmi irigységet nem váltasz ki belőlem azzal h te azt eszed, ha tehetném én is ehetnék belőle, de nem szeretem, sőt utálom.

Ugyanígy párhuzamot lehetne húzni az intro- extrovertáltak esetébeb. Neked hiába áradozna egy introvertált hogy milyen jó könyvet olvasott el, vagy milyen nyugisan töltötte a délutánt egyedül egy csésze meleg teát szürcsölve és kényelmes meleg pokrócba takarózva, te nem irigykednél rá, sőt nem értenéd hogy neki ebben mi az élvezet. Ugyanúgy mi se irigykedünk a te bulikázós életedre, mert mi se értjük mi abban a jó ha elmész részegre inni magadat és a zenére táncikálsz több száz emberrel magad körül.