Nem tudom megbocsátani a világnak, hogy magyarnak születtem. Mit tegyek a frusztrációm ellen?

40-es, nem kell bocsánatot kérni, mert nincs miért.:)

Amint írtam, nem vitatkozni szeretnék.

De teljesen jó meglátásod, hogy milyen embernek nézted.

Mondjuk én meg azt a pompás agyvelejét szeretném megnézni. De szó szerint ám.:D

Hogy lenne harag?:)

Véleménycsere volt.

Érdekes, én csak a plasztikai sebészeti műtéteket nem tudom végignézni egy TV adásban, de bármi mást igen. Persze élőben ki tudja...de ismerve magam, csak vetnék rá valahogy egy pillantást, még ha utána el is ájulnék.:D Nem tudom elképzelni, milyen a "pompás agyvelő":D

A tanárod érdekes ember lehet így a leírásod alapján.

Én szeretem a "vagdosást" de valahogy nyaktól felfelé már rosszul vagyok tőle. Pl a szemműtét gondolata (ami valószínűleg öregkoromban vár rám) eléggé megrémít. De az ilyen plasztikákat, meg szívműtéteket, császármetszést, gyomorszűkítést.. stb tök simán végignézem.

Egyébként érdekes ember igen. Van egy olyan érzésem, hogy pár évtizeddel/századdal korábban kellett volna születnie és akkor nem gondolnánk annyira furcsának, maradinak, ahogy gondolkozik. Öcsém is mikor meghallotta a hangját kérte, had hallgassa, míg főz és eszik, mert érdekli a tanárom világnézete.😅

Szerintem nemsoká el fognak minket zavarni, hogy levelezzünk privátban:D.

Volt egy tanárom, ő földrajz-biológia szakos volt,(orvosiról váltott) és elmesélte, hogy semmi baja nem volt a boncolással, egészen addig, míg nem tettek elé egy tálcát egy agyvelővel, hogy "Ez még tegnap az utcán mászkált." Na, akkor rájött, hogy nem neki való az orvosi.

Biztos fog kelleni az a szemműtét? Mondjuk ez engem is igencsak megrémítene.

Vannak emberek -és volt is szerencsém ilyenekkel összefutni-, akik tényleg csak a mi világunkban tűnnek furcsának. Sok érdekes dolgot hallottam/ tanultam tőlük. Öcséd meg nagyon kis rendes lehet, ha még főzni is tud.:)