Mit tegyek a frusztráció miatt jelentkező rémálmok ellen?

Mindig is olyan voltam, hogy ha valamiért stresszeltem, akkor biztos lehettem abban, hogy balesetekről fogok álmodni. Most már lassan egy hete nem merem álomra hajtani a fejem, mert vonatbalesetekről, a családtagjaim haláláról vagy a sajátomról stb. álmodom.

Sok minden történt mostanában, például ez volt az eddigi legrosszabb karácsonyom. Napokba telt, mire kinyaltam a lakást, aztán megérkeztek a vendégek - akik a rokonaim -, és elővették a 2 kedvenc témájukat: miért nem eszek többet és legyek boldog, amiért egyetemre járhatok, mivel az élet nagyon rossz, és egész életemben gürizhetek majd a semmiért, ne reménykedjek semmi jóban, és így tovább...

Az első témához annyit tudnék hozzáfűzni, hogy világéletemben sovány voltam, pedig nincsenek étkezési zavaraim, szeretek enni, és (sajnos) sokszor egészségtelenül is étkezem, mégsem hízom egy dekát sem. Egész életemben ezt hallgattam, pedig véleményem szerint ez ugyanolyan sértő, mint egy kövérnek azt mondani, hogy fogyjon le. Se így nem jó az embereknek, se úgy...

Ez az egyetemi dolog pedig... mintha burokban élnék. Ide s tova már 7-8 éve dolgozom a suli mellett is. Attól még, hogy diákmunkákat tudok csupán vállalni, a nyaraimat is általában végigdolgozom, és nem egyszer tapasztaltam már, hogy mennyire kihasználják a munkavállalókat, ami alól nem vagyok kivétel én sem. Nem kell örökké emlékeztetni arra - főleg nem karácsonykor, amikor lazítani szeretnék -, hogy milyen pocsék az élet... akármennyire érthető ez a mai magyar valóságban, én nem vagyok hajlandó naphosszat siránkozni az életem fölött, főleg, hogy van egy hobbim, amit imádok csinálni. De akkor is képesek sajnos így lehúzni engem, csalódott vagyok emiatt a karácsony miatt is.

Ezen kívül közelednek az egyetemi vizsgáim, amikre ugye hiába tanul az ember, akkor is stresszel miatta, mert sosem lehet tudni, milyen tanárhoz kerülök vagy éppen hogyan teljesítek majd aznap.

Na meg itt van a szeretőm is, akivel 2 hete összevesztem valami hülyeségen, aztán kibékültünk, de múlt héten nem ért rá velem foglalkozni, és most is csak csütörtökön találkozunk, de még ez sem biztos. Magamat nem tudom úgy kielégíteni, ahogy ő teszi, szóval baromira frusztrált vagyok emiatt is.

Olyan, mintha naplót írtam volna. :D Valaki megtenné, hogy idebök néhány biztató szót...? Boldog lennék. Köszönöm.

23/L