Szeretném megérteni az irigységet. Az olyan mint az idegesség, nincs előnye csak van?
Hárman voltunk fivérek, és az irigységet a szüleim belőlem teljesen kinevelték, ha volt.
Sajnos van (sokszor), hogy nem úgy alakul az élet, hogy mindenkinek jó legyen, ilyenkor tudok idegeskedni.
Tudom hogy nincs haszna. Dolgozom is rajta. De ezt legalább értem.
Az egyiket frusztrálja, hogy a másiknak miért van valami; ami neki nincs; hogy a másiknak miért jár, ha neki nem; mert ha a másiknak jár, mivel több őnála; ígyhát neki is kéne, hogy legyen.
A másik meg, hogy nem akarja odaadni pl egyszerszámot, mert fél, hogy a másik nem vigyázna rá; szerintem ez teljesen érthető. Meg pl ha ő se túl gazdag; mondjuk bárki, akkor nem várhatod el tőle, hogy adakozzon; mert neki is kell enni valamiből, gyerekeinek is, háziállatának is. Meg Mo-n pl asszem, hogy lehet,hogy a jövő bizonytalan, kiszámíthatatlan valamilyen szinten; de én ezt nem tudom. És akkor szóval inkább legyen tartalék, minthogy odaadd másnak, amiért te dolgoztál meg, és hátha még jól jön, hátha még szükséged lesz arra a pénzre.
Olvasd el Almási Kitti Irigység című könyvét.
Inkább egyfajta kisebbrendűségi érzésnek mondanám - egy hiányállapotnak, ami feszültséget okoz.
Ráadásul baromi relatív, mert sokaknak meg éppen az a vágya, ami az irigy ember számára adott és természetes, de ő ugye nem arra fókuszál, hanem arra, ami nincs neki.
Az irigység egyidős az emberiséggel. Akár jogos, akár nem, bennünk van, ezt el kell fogadni.
Hagyni kell az érzést, ha felbukkan, de a helyén kell kezelni.
Jókat írtok.
A könyvnek útána járok, határontúli vagyok, de idővel meglesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!