Csak én nem tudok mobilon keresztül beszélgetni ismeretlenekkel?

Persze, hogy kezelhető. Tudod, hol a hibád? hogy önmagadat figyeled telefonálás közben-és ott buksz. Mivel pont, hogy a másik hangját kéne, hangsúly, modor stb. Milliónyi dolog kiszűrhető azonnal egy másik emberről.

Ez is amiről beszélt, 2 perc alatt meg lehet mondani, hogy dolgozol-e telefonon vagy nem. Van-e gyakorlatod, vagy nincs.

Ne magadat figyeld, hanem engedd, hogy a másik beszéljen..

*Ne magadat figyeld, hanem engedd, hogy a másik beszéljen.Őt figyeld.

A hang sok mindent elárul egy emberről.A hangszín is.

Én se.

Marmint en nem hadovàlok hanem vmiert kedvesebb làgyabb a hangom(automatice), soha nem tudom önmagam adni.

Talàn olyan alapon lehet mivel telon beszelni böven rövidebb mint az rletben es legalabb ezt a rövid beszelgetést ne csesszem màr el, hogy mindenkivel ugy tegyük le hogy sikerült megbeszelni, vagy közös nevezöre jutni vagy jo benyomàst kelteni, vagy hasonlok.

Es ez vmi kenyszeres nàlam.

Miutan letettem meg jol megszivnàm ha vonalban maradt volna a besz.partner :D

Utolso vagyok.

Jut eszembe en hangfelvètelnél makogok össze vissza!

Több haveromnal megy az hogy viberen vagy whatsappon nem pötyögnek hanem hangfelvetelre mondja gyors es elküldi.

Baratom is annyiszor kerte hogy ne pötyögjek, mondjam, a hangom is hallani akarja.

Nah hàt mint valami üzenetrögzitö, olyan darabos hangsulytalan egy egész szövegem is.vagy ahhoz hasonlit legjobban amikor egy elsö iskolas tanul olvasni es egy szot nem ert abbol amit olvas csak probalja összepakolni a szavakat :D

Én is ilyen vagyok, utálok telefonálni. Csak a közelállókkal megy normálisan. Személyesen szívesebben intézek el bármit.

1,2. Az én "telefon hangom" csak azt árulja el rólam hogy meg vagyok illetődve. Egyszerűen nem az a természetes hangom, beszédstílusom :) Mondjuk jó ötlet hogy ne magamat figyelem hanem a másikat, de nem azért mert tudni akarom hogy milyen ember a másik. Mert ha érdeklődök pl egy program miatt vagy idő pontot kérek valahova nem igazán érdekel hogy mit tudok leszűrni a másikból. De legközelebb kipróbálom.

Én is hasonló voltam. Ha fel kellett pl hívnom egy idegen számot, a szívem a torkomban dobogott, amíg vártam, hogy felvegyék. Aztán meg felvették és hebegtem-habogtam, remegtem. Pl ügyeket rettegtem intézni. Gyerekkorom óta megvolt és pont ezért gyakran telefonáltattak. Volt, hogy a hívás végén letettem a telefont és sírni kezdtem.

Felnőtt koromban ügyfélszolgálatos lettem. Az elején csak fogadtam a hívásokat, később vissza kellett hívni az ügyfeleket, akik mailben tettek bejelentést vagy más cégeket akikkel kapcsolatban voltunk. A végén csak az utóbbit kellett csinálni. Napi 8 óra telefonálgatással leküzdöttem a félelmemet. Most pl már rettegés nélkül hívok fel akármilyen számot.

Én ismeretlenekkel tudok telefonon a legjobban beszélni.

Általában ügyintézés miatt kell felhívnom őket.

Erre megvan a hivatalos nyelvnek a szófordulatai, udvariassági fordulatai, paneljei. Ezeket mind arra találták ki, hogy személytelen legyen. Éppen azért könnyű az ilyen beszélgetés, mert ha az ember ismeri ezeket a szófordulatokat, akkor a legtöbb dolgot gond nélkül el tudja intézni.

Meg persze tétje sincsen sok, hisezn az ügyintézőt nem látom vagy hallom valószínűleg soha az életben.