Előfordult már, hogy megláttatok az utcán egy idegen embert, és valami miatt annyira megnyerőnek tűnt számotokra, hogy úgy éreztétek, szívesen megismernétek?
Ha igen, mi fogott meg benne? Miért éreztetek így? Leszólítottátok végül, vagy inkább visszafogtátok magatokat?
Ha írtok kort és nemet is, akkor azt megköszönöm :)
Részemről egy hasonló eset ugrik be, ami nagyon megmaradt.
Pár éve egy nyáron, Budapesten utaztam a 7-es busszal Újpalota felé, és valahol Budán felszállt a buszra egy 30-as évek végi/40-es évek eleji korabeli nő. Rövid, sötét haj, napszemüveg, flip-flop papucs, fekete nadrág, hosszúujjú, laza, fehér férfiing (félig felgyűrt ujjakkal, 2-3 gomb begombolva), alatta egy halványlila póló. Babakocsit tolt és épp telefonált valakivel.
Pont előttem a forgóban állt meg, és hallottam ahogy telefonál. Néztem őt és ránézésre nagyon kis jókedélyű, mosolygós, közvetlen asszonynak tűnt. Tetszett az a laza, öltözködési stílusa is, valamiért vagány, de rendes nőnek gondoltam.
Mégsem szólítottam le, mert nem jutott eszembe semmilyen ürügy, ami természetesnek és nem tolakodónak tűnt volna, pláne úgy, hogy még telefonált is közben valakivel.
Hamarabb leszálltam, mint ő, és azóta is átkozom magamat, hogy nem voltam kicsit tökösebb és nem utaztam tovább a busszal, hátha időközben abbahagyja a mobilozást, és tudtam volna kezdeményezni valami kis beszélgetésfélét, ha máshogy nem, legfeljebb a babával kapcsolatban.
Azóta ha a 7-esen utazok, mindig reménykedek, hogy újra felszáll, és akkor végre léphetek az ügyben, de ennek az esélye kábé a nullával egyenlő :D
26/F
Velem fordítva volt. Én voltam az akit leszólítottak.
Halálra rémisztett a pasi. Közölte velem hogy hónapok óta kerülővel megy haza csak azért hogy lásson. Meg tudja hogy én az xy boltba szoktam járni meg ilyenek.
Szurkolok neked, hogy megint találkozzatok :)
Köszönöm 8-as :D
Nyilván, ha összejönne és ismét lehetőségem nyílna beszélni vele, akkor nem ilyen pszichopata módon támadnám le, mint ahogy veled tették :D Kiokoskodnék valami spontánabb módot.
Aranyos vagy, hogy a baba ellenére is érdekel. Csak hét, lehet, hogy férje van..
Sebaj. Legközelebb, ha megint látod és a buszon babával lesz, segíthetsz neki le vagy felemelni a buszra a babakocsit. Gondolom, örülne neki. Megdicsérheted a babát, milyen cuki? Övé-e? Stb. Ebből már kiallakulhat egy kis beszélgetés. Ha szerencséd van.
Nekem két ilyen ugrik be. Az egyik a munkaügyi ügyintézőm, szóval tudom ugyan, hogy ki és ugye tudom, hol találhatom meg, de egyrészt családja van, amúgy meg halál cikin sülhet el, ha pont az ügyintézőmre próbálok rámászni. Szóval inkább kihagynám.
Másik, ez jó volt... :D
Rokonomékkal beszélgettem a városban. Nagyban mondja mindenki a magáét, én meg észrevettem az út végében egy pasit, annyira messze volt még, hogy arcvonásokat nem tudtam kivenni, de azt láttam, hogy nagyooon jó pasi. Magas, tökéletes modell alkat, félhosszu, sötét haj, mintha egy divatlapból lépett volna elő. Épp telefonált. Én csak néztem, bámultam, vártam, hogy közelebb érjen... és akkor
felismertem! Egy régi exem volt az, a franc se gondolta volna, hogy szokott arra járkálni és épp úgy néz ki, mint 25 évvel ezelőtt. Ő nem vett észre, mert csak mondta a magáét, teljesen "bele volt bújva" a mobiljába. De tény, hogy ő volt. Hát így elég fura lett volna lerohanni, ő talán engem meg sem ismert már volna :D
Rokonomék is felfigyeltek rá és megjegyezték, hogy nagyon csinos :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!