Az normális dolog, hogy 35 éves koromra besokalltam az
emberektől?
Figyelt kérdés
Régen még elvitázgattam másokkal egy csomó dologról, ma már csak legyintek és ráhagyom mindenkire a saját hülyeségét. Nincs kedvem elmondani a véleményem, nem akarok mesélni a dolgaimról. Nem igénylem a társaságot, unom a felesleges cseverészést.
Ez vajon tartós állapot vagy múlandó? Veletek volt ilyen?
Én ezzel már 22 évesen így vagyok,nálam már egy jó idelye tart,régebben pedig nem ilyen voltam de lehet jobb is így.
2020. ápr. 12. 01:30
Hasznos számodra ez a válasz?
2/14 anonim válasza:
Én már 20 évesen így vagyok.Nincs kedvem a hülyékhez se a felesleges csevegésekhez.
2020. ápr. 12. 02:06
Hasznos számodra ez a válasz?
3/14 anonim válasza:
Dettó.
32/F
2020. ápr. 12. 02:12
Hasznos számodra ez a válasz?
4/14 anonim válasza:
Ha ez hosszú évek tapasztalataként alakult így benned, akkor valószínűleg tartósan meg is marad. Idősödünk... ahogy bölcsebbek leszünk, egyre nyilvánvalóbb hogy milyen korlátaik vannak az embereknek, és egy idő után unalmassá is válnak. Szerintem nincs ezzel baj, mármint hogy itt tartasz, de azért jó, ha van legalább 1-2 ember, akire kíváncsi vagy, illetve akiknek te is akarsz beszélni magadról.
2020. ápr. 12. 02:19
Hasznos számodra ez a válasz?
5/14 anonim válasza:
Teljesen átérzem. Nem tudom, hogy normális-e, de csak ma annyi baromságot olvastam, hogy már megcáfolni sincs kedvem. És persze mindig van pár hülye, akit észérvekkel sem lehet meggyőzni. Szóval én azzal az 1-2 emberrel vitázok, akiket értelmesnek tartok, a többire inkább ráhagyom.
2020. ápr. 12. 03:45
Hasznos számodra ez a válasz?
6/14 anonim válasza:
Normális,vannak emberek akikre felesleges időt fecsérelni.Jó néhány emberrel már nem találkozóm,mert elegem lett belőle,hogy csak elvenni tudtak lelkileg,cserébe viszont semmit se adtak csak tiszteletlenséget.Unom a másokat megszóló embereket is fárasztanak,negatívan hatnak.Amióta így gondolkodom másfajta emberek jelennek meg az életemben.Amit sugárzol azt vonzod.Persze jó rugalmasnak,nyitottnak maradni mások felé de tudni kell határokat is húzni.
2020. ápr. 12. 06:36
Hasznos számodra ez a válasz?
7/14 anonim válasza:
39 évesen hasonlóan vagyok vele.Pl.munkahelyen közvetlen férfi kollégáimmal már nem szeretek beszélgetni,mindig arra megy ki a játék,hogy melyik,hogy übereli a másikat,engem is sokszor csak azért kérdezgetnek burkoltan,hogy utána "jobban tudják"
a választ.
Hogy mennyire tartós állapot,hát azért lehet olyan társaságot találni,ahol jól érzed magad(nekem legalábbis van)na meg a legfontosabb,hogy ha tartós is,mindenképp azon legyél,hogy szeresd magad amennyire csak tudod,és akkor mindegy lesz,hogy tartós-e vagy nem.
2020. ápr. 12. 07:00
Hasznos számodra ez a válasz?
8/14 anonim válasza:
A munkámból adódóan ilyenné váltam részben. Mist 38 vagyok férfiban. A társadalom negatív irányba változott, és ez nekem (sem) tetszik. Sok a hiábavalóság benne.
2020. ápr. 12. 07:47
Hasznos számodra ez a válasz?
9/14 anonim válasza:
Én is így vagyok ezzel. Bár vannak olyan emberek, akikkel bármikor bárhol bármiről beszélnék.
De nagymamám pl olyan, hogy minden hülyével szót ért, és még a legnehezebb esetekkel is tud vitázni. Tudja mikor kell megemelnie a hangját stbstb. Iszonyú tehetséges. És nem is fárasztják le a hülye emberek. Én is ilyen szeretnék majd lenni, de hát nem tdom..
2020. ápr. 12. 08:17
Hasznos számodra ez a válasz?
10/14 anonim válasza:
Normális. Én leginkább csendben szeretek lenni. Mármint zene, film mehet, csak ne pofázzon senki mellettem, és nekem se kelljen szórakoztatnom senkit.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: