Milyen messzire mernétek menni a gonoszságban, ha bármiben szabad kezet kapnátok és nem lenne következménye?

Privát üzenetet küldő válaszoló!

Nem talált a tipped. Miért érdekelt?

Egyébként nagyon furcsa úgy olvasni magamról, mint "silány, szadista ember". Ezzel semmi célom, csak gondoltam megjegyzem, mert nem érzem magam annak.

Rendben tartott emberi kapcsolataim vannak, sokan szeretnek (100-ból 1-2 ember ha nem). De ugye a sötétség belül rejtőzik mindenkiben nemde? Lehet hogy igaz, nem gondoltam még így magamra. - Csak érdekességnek írtam, jöhetnek még a válaszok!

Köszönöm szépen! Nálam volt már katarzis (nincs erre másik szó is? Mintha lenne, de nem biztos, talán a vízválasztó), meg is változtam, de erkölcsileg nem igen mozdultam sehova. Ezek szerint akkor nem állok éppen a legjobb helyen, viszont ami elégedettséggel tölt el, hogy az életem minőségileg nagyot ugrott - túl nagyot is ahhoz, amit először elképzeltem. Rájöttem, hogy ha elképzel valamit az ember, és annak egy töredéke megesik vele a valóságban, bizony sokkal intenzívebb, mint amikor csak fantáziált róla.

Aztán mikor belegondolok, hogy hogy fogom megélni a valóságban azokat, amiket most elképzelek (jóval nagyobb dolgokat), akkor érzem igazán jól magam. Nem is tudom milyen fajta öröm ez, de nem a tiszta boldogság, valahogy más.

Köszönöm a jó témaalapot!

A K1-es válasz jó volt, jól szórakoztam rajta, fantáziadús.

Miért teszem? Fogalmam sincs, de jólesik. Megpróbálom a ti szemetekkel nézni: kicsinyes bosszú. Az, nem tagadok semmit, miért tenném? Ha szánalmas vagyok (vagy lelki nyomorék inkább, nem tudom) az vagyok, jól érzem így magam, ok nélkül senkinek nem ártok, legfeljebb hazugság fordult elő olyannak is aki szeret engem és nekem sem volt vele bajom. Arra fogható volt hogy kegyes hazugság.

Akkor tényleg van bennem gikszer ha sok esetben a következmények tartanak vissza (és fognak is, ebben biztos vagyok)? Nyilván ölni nem ölnék (embert sem, állatot meg főleg), de a tényen ez nem változtat semmit.

Ne értsétek félre, nem tartom többre sem az embert sem az állatot, csak szeretem főleg a négylábú kedvenceket, és egyébként is az állatvilágot.

Kezdem úgy érezni, hogy külső szemlélőnek valami befordult elmebetegnek tűnhetek. Bár ha erről van szó, halmozódnak a "megbotránkoztató" kommentjeim mert válaszolok a kérdésekre, tehát elkerülhetetlen.

Köszi a válaszokat!

Katarzisos üzenetet író válaszoló: Zseniális vagy, köszönöm! Jó olvasni őket.

Indulat (nem szó szerint) nem igen van bennem. Bármit tettem eddig azt nem nyílt haraggal tettem, és alapjáraton sem haraggal. Mindig nyugodt voltam és vagyok is. Több éve voltam utoljára olyan istenesen idegbeteg, ez elpárolgott. Nyugodtan teszek mindent.