Miért mondják azt, hogy szabadok vagyunk, amikor igazából nem?
Dolgozni KELL. Különben az ember híd alá kerül és éhenhal.
Elvileg eldönthetem, hol dolgozom, gyakorlatilag beadom, ahova tudom és aztán végre felvesznek valahova.
Elvileg eldönthetem a munkakört, pályázhatok is, csak nem fognak felvenni.
Elvileg azt csinálok, amit akarok, gyakorlatilag dolgoznom kell, a szabadidő pedig iszonyú kevés a legtöbb embernek.
Elvileg azt csinálok, amit akarok, de gyakorlatilag behatárol a pénz és egy sor egyéb körülmény.
Elvileg azt veszek meg, amit akarok, de behatárol a pénz és egyéb dolgok (pl lesz-e időm használni adott dolgot).
Elvileg azt tanulom, amit akarok, de nem biztos, hogy képes leszek rá, és miután elvégzem, vagy elhelyezkedem benne vagy nem.
Elvileg olyan hobbit választok, amilyet akarok - és amire pénzem van, amit az egészségem, időm, családi helyzetem enged.
Ezek miatt úgy érzem, egy felnőtt még kevésbé szabad, mint egy gyerek.
Például én hiába képeztem magam, ha a koronavírus elvette a maradék reményemet is.
Rengeteg ember képzi magát hiába!!!
Több, mint amennyi cél ér.
válasza: válasza:"Hogy olyan munkakörben dolgozom, amiben akarok, oda megyek, ahova akarok, azt eszem, amit akarok"
Ez miért elképzelhetetlen?
Nem mindenki választ rosszul, hagyja kisiklani az életét. Érdekelt egy iparág, nem is tudtam még gyerekként szakmához kötni. Ezzel foglalkoztam hobbiból ez érdekelt gyerekként. Ilyen irányban tanultam tovább, amikor kristályosodott, hogy pontosan mi is érdekel, módosítottam a tanulmányokon kicsit. Ezen a területen helyezkedtem el. Tovább képeztem magam, csináltam második diplomát munka mellett. Szeretem is a munkámat. Jórészt ezeknek köszönhetően sikeres is vagyok benne, építem a karrierem. Tehát szakmai oldalról azt csinálom amit akarok, amit szeretek. Ha ma nem is, de ha csitul a járvány, simán kapnék munkát más helyen, ha úgy alakulna, választhatnék, hogy hol és hogyan, milyen formában csinálom azt, amit szeretek.
Amikor végzek a munkával, beülök az autóba és oda megyek ahova akarok, ott és olyan kaját veszek, amilyet akarok.
Ez nem valami utópia. Szimplán ép ésszel kell élni.
És ha valakinek akármi miatt nem így alakult?
Pl engem minden érdekel - kicsit. Minden érdekel, de hamar meg is unom.
A helyemben nem tudom, mit csinálnál.
Amit írtál, az kvázi azt jelenti, hogy aki nem olyan sikeres, mint te, az életképtelen.
válasza:"Akkor mihez van köze?"
Pár millió környezeti faktorhoz.
válasza:"Amit írtál, az kvázi azt jelenti, hogy aki nem olyan sikeres, mint te, az életképtelen."
Nem ezt írtam.
DE végre kibújt a szög a zsákból. Hiányzik belőled a kellő kitartás, és ezt próbálod kivetíteni az egész világra, és mindent/mindenkit hibássá tenni magad helyett.
Kellene egy kis személyiségfejlesztés, kitartás növelése és kész.
Ha belőlem hiányzik a kitartás, akkor mindenkiből.
Folyamatosan tanulok, képzem magam (túl is hajszolom magam), igyekszem mindenben fejlődni.
Belső, született tulajdonság, hogy minden érdekel, de csak kicsit. Emiatt képtelen vagyok pl unatkozni, imádom is ezt a tulajdonságomat.
Neked mázlid volt, hogy tudtad, mit akarsz, abban jó is voltál, lehetőséged is volt rá. Mák, nem több.
válasza:Tehát évek munkája, és a befektetett energia, az mák.
Értem.
Én feladom.
A privátodra meg annyit, hogy van hobbim el tudom foglalni magam. Sőt egy növényt is életben tudnék tartani...
Csakhogy mögöttem és még igen sokak mögött több év kemény küzdelem van.
Privátot megosztani, de akár utalni rá igen nagy bunkóság.
Alapból nem érzek bajt a stílusoddal, de azért az süt rólad, hogy feljebbvalónak érzed magad. A privátomban is erre akartam rámutatni.
Attől, hogy tanultál, 2 diplomád van és szereted a munkád (jó neked, ez igen ritka), nem vagy senkinél se több.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!