Miért gyűlölik az emberek a karácsonyt?

A mi családunkban a karácsony volt az év fénypontja. Volt, hogy már nyáron karácsonyi filmeket és zenét hallgattam. Aztán anyukám 2017 februári halála miatt eltűnt apából és belőlem is az ünnep szeretete.

Utálni nem utálom, viszont fáj, hogy már nem élvezhetem úgy, mint előtte.

Anyukám 56 éves volt, 12 évig küzdött a daganattal. Én majdnem 26 éves voltam mikor elveszítettem őt. Ő volt szinte a mindenem, hozzá közelebb álltam, mint apához.

Gyönyörű család voltunk, szerettük egymást, kitartottunk egymás mellett, a betegség még jobban összekovácsolt minket.

Mesés karácsonyaink voltak, a lakás mesebirodalommá változott.

Ez fáj, hogy már soha nem lehetek olyan boldog, mint anya halála előtt és soha nem lesz ugyanolyan karácsonyunk.

Azóta nem állítottunk fát, nem is díszítettünk lakást se. Hiába vagyok kapcsolatban, így se megy a karácsonyozás. Páromnak már régen nincs karácsonyi hangulata, ő meg gyerekként veszítette el anyukáját.

ui.: 2017 februárban anya nélkül szedtük szét a karácsonyfát, apa, én és keresztanyukám.

Igen, mi kb februárban bontottuk le a fát mindig.

Mert többet gondolnak bele, mint ami. Nem az álszent kedveskedésre gondolok, hanem az ajándékozásra. Sokan hitelt(!!!) vesznek fel, hogy az egyik gyereknek 500000 ft-os ps konzolt vegyen, a másiknak 300000 Ftos babaházat, az asszonynak 800000 Ft-os Tv-t. Túl van kapatva.

Na meg jó, ott a szeretet. Aki nem szeret senkit (és emiatt ugye őt sem szeretik), az bosszankodik, hogy mások miért szeretik egymást, holott az Ő világa sz.r.

Hát kb ennyi.

Nem gyűlölöm, csak másmilyen lett. Gyerekként minden körülöttem forgott, rólam szólt, a karácsonyfától kezdve az ajándékokon át a lebonyolításig. Minden.

Amikor saját családom lett, a gyerekem került a középpontba és előjöttek az ünnep negatív oldalai is. Szeretném neki megteremteni a lehető legjobb légkört, ami sok áldozattal jár.

Ugyanaz, mint a nyaralások. Gondtalan gyerekként az ember nem látja az anyagi áldozatokat, a szervezés nehézségeit, a felelősséget.

De akkor se túlságosan felemelő az ünnep, ha nincs kivel megosztani.

Én azt nem értem, mi ez a sok hasonló kérdés mostanában, minek foglalkoztok vele, hogy más hogyan ünnepel vagy épp nem ünnepel?

Nyilván ha megkérdezik, akkor el fogják mondani, miért nem örülnek ilyenkor. De olyat még nem láttam, hogy valaki nekiállt volna leszólni azt, aki boldog ilyenkor. Fordított eset ellenben igen gyakori, aki nem (tetteti, hogy) örül ilyenkor, azt rögtön elítélik, besavanyodottnak stb-nek állítják be, pedig millió oka lehet annak, hogy ő miért érez így.

Én sem szeretem a karácsonyt, mert semmi mással nem tudom azonosítani anyám ordibálásán kívül, aki eleve sokszor beszél úgy apámmal meg velem, mint a kutyával, de ilyenkor ez egyenesen garantált, merthogy ő utálja apám családját (ok, ők is őt), mi az, hogy minden évben hozzájuk kell menni ilyenkor. Persze aztán nagyanyámék előtt előadja a mintaanyát, mintafeleséget, ők is jópofiznak, utána meg őt szidják, anyám meg őket itthon.

Szép kilátások, mit mondjak. Ebben mégis mit élvezzek? Gyerekként persze más volt, akkor próbálták ezt a “színfalak mögött” lejátszani, de erre kb 12 éves koromban voltak tekintettel utoljára.

Mert ebben az országban nagyítóval keresgélheted a normális családokat, ahol nem arról szól ez a retkes "ünnep" hogy mindenkinek 3-4 napon keresztül vigyázállásban kell állnia anyuka vagy épp apuka vezényletére, és parancsra vennie a levegőt. Bár van olyan hely ahol még ez se lenne elé, egész nap lehetne hallgatni még így is azt hogy apuka örjöng azért mert mennyibe került a fa, mennyibe került az ajándék, hogy neki kellett kitennie az égőt az ablakba, hogy ő csakl szeretne pihenni de folyton dolga van, vagy éppen anyuka magánszámát lehet hallgatni hogy mennyire sokat kell most takarítani és a függönyt se tudta még kimosni, pedig holnap már szenteste, és a halászlé, meg a képoszta lassan készül, és neki senki sem segít, meg ha segít is csak hátráltatják, és hogy ő miért nem élvezheti az ünnepet...

Ezt remélem mindenki hisztériás 40-esek hangján olvasta fel magában.

Na ezért utáljuk sok tízezren, köztük én is a karácsonyi agyrákot.

Mert gyerekkorunkban mást se tapasztalytunk, hogy a szüleink megkattannak ilyenkor, és önmagukat meg egymást úgy felhergelik mindenféle felesleges baromsággal, hogy a keletkezett hangulat elviselhetetlen.

Ebben az országban a családok túlnyomó része rosszul működik (diszfunkcionális).

És ezen a karácsony sem segít, sokkal inkább ront.

Mert előjön mindenkiből a hagyományoknak való megfelelési kényszer, az önmagukra vállalt kötelezettségek terheinek cipelése, és ez végül csak ordenáré felnőtt hisztériához vezet, amit aztán letagadnak január környékén...

Ehhez épeszű embernek nincs kedve.

Inkább mindenki üljön otthon ugyanolyan egyedül mint az év bármely más napján, játszot a számítógépen, hallgasson zenét, maszturbáljon, vagy mittudomén, de a felesleges, mondvacsinált társadalmi nyomás miatti hisztinek semmi haszna nincs.

Nem érzek iránta semmit,egyedül azt nem szeretem hogy már nem a szeretetről szól ha nem a pénzről.

Fel dobtam azt a lehetőséget hogy én semmit sem kérek karácsonyra és senki sem haragudjon meg de én sem veszek senkinek semmit,hogy miért nem? Minden karácsonyon el játsza az ember hogy jaj de örül aztán kisebb-nagyobb derül később hogy erre nincs is szüksége,ott porosodig a szekrényben általában aminek nem látom értelmét,régebben úgy voltam vele jobb a pénz aztán majd azt vesz az ember amit szeretne belőle,nem olyan régen rá jöttem számomra jobb ha inkább csak a családdal tölthetem az időt,eszünk valami finomat és jókat beszélgetünk esetleg el megyünk a közelbe sétálni vagy akár messzebbre, engem ez sokkal jobban boldogabbá tesz,mondom ezt így 21 évesen.